Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/3 - Marczell Béla: Az ősz a népi hagyományban

cafosztás sokszor éjfélig is eltartott, s a munkából hazamenő leányokat a fiatal legénykék toklámpással ijesztgették, A "kikotort“ tokhéj első részét emberi arcként alakították ki; orrot, szájat, szemet vájtak rajta, s ez a közepébe állított égő gyertyával kísérteties látványt nyújtott a sötét falusi utcán.

őszi, október végi, november eleji tünemény volt a ’‘tüzesember’’ is, akiről a Csallóközben az a hír járta, hogy életében olyan gazda volt, aki a szomszédja földjéből elszántott néhány barázdát. A hiedelem szerint ahány barázdát el3zántott, ennyi barázdában kellett éjjelente ugrándoznia halála után "tzesember" formájában.

A parasztélet és a paraszti munka sikere igen nqgymértékben függött a természettől. A vallásos paraszti felfogás az esztendő, így az ősz jeles napjait is a közösség ünnepévé avatta. Ezek az ünnepek fontos szerepet töltöttek be a nél életében.

A jeles napok közül munkaszünettel járó ünnep volt Kisasszony napja. Már a pogány világban is öszkezdö napnak számított, a kereszténységben pedig Mária születésének ünnepévé vált. Ezen a napon az asszonyoknak, leányoknak nem volt szabad dolgozniuk, főként a szövés-fonás tilalma volt érvényben. Voltak olyan községek, ahol ezen a‘napom léptek a cselédek szolgálatba, pl. a Cunaszerdahely környéki falvakbano E napon kezdték meg a dióverést is.

Szent Mihály napján hajtották be a jószágot a nézőről téli szállására. Vendel-napján fogadták a pásztorokat, innen szent Vendel a parasztok védőszentje. Szobra 3ok csallóközi falu végén látható volt. Néhány faluban, így pl. Csallókozkürton még ma is meg van.

Mindenszentek estéje és a halottak napja az elmúlás, a halottak ünnepe. Az ezen a napon sütött kalácsot szétosztották a szegények kozott, nehogy a ház halottja hazajárjon. Este a sírokat gyertyákkal világították ki, hogy a halottak lelkei elnyerjék üdvösségüket. Nagymagyaron november elsején, azaz Mindenszentek napján tartották a legényvásárokat is. A szolgálni menő legények összegyülekeztek a falu főutcáján, s várták a gazdákat. A gazdák az itt várakozó legényekkel egyezséget kötöttéit a következő évre. Ez volt a legényvásár.

Márton-napja már átéli évnegyed kezdőnapjának számít, de a . paraszti hagyományban még az ősz ünnepei közé tartozott éppúgy, mint Katalin, András, Miklós és Luca. Szent Márton-napja már az Árpád-korban is bérlet- és bérfizetö nap volt. Er.llett termésvarázsló pásztornap is. Nagymagyaron a pásztorok, illetve a községi pásztor kézé