Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/1 - Pomichal Richard: A Csallóköz élővilágának változásai

tolták. A Duna'vizének árterében alakultak ki a ligeterdök. Állományukat fehér-t fekete-, szürke nyárfák, különböző fűzfák alkották. Ezek a fajok jól bírták a jeges, tavaszi áradásokat, a Duna váltakozó vízállását« Az utóbbi években e ártéri erdők összetétele teljesen megváltozott;« A modern erdőgazdálkodás kiszorította az ipari szempontból kevésbé produktív hazai fajokat. Helyettük gyorsabban növő, több gazdasági hasznot hozó külföldi, nemesített fajokat /korai-, óriási-, olasznyár/ telepített. Idős, több évtizedes őshonos nyárakat már csak itt - ott találunk. /Nagyiéi szigeten, Súly mellett/. Madárvilágunk számos fajának kedvelt költőhelyei voltak az ártéri odvas füzesek« Néhány hektáros idős állományaink ma már egyre ritkábbak, s ezzel eltünedeznek a búbos banka, vadgalamb, a baglyok és egyes ragadozóink fészkelőhelyei. A víztől távolabb, ott ahol a talajvízszint mélyebben fekszik, alakultak ki a tölgy- szil - kőris típusú csallóközi erdők. A kocsányos tölgy nagyobb kiterjedésű, néhány évtizedes állományai erősen megfogyatkoztak« A száz éves óriásokból csak néhány maradt mutatóban a Duna szigetein, a hősi kastélyparkban vagy itt - ott egyes falvak /Qele, Nagylég stb./ belterületein. Az év nagy részében pangó, oxigénszegény vízzel borított talajokon fejlődtek ki a sásos égerlápok vagy kőris - éger láperdők. Ezek Csallóközből már nyomtalanul eltűntek. Utolsó, európai hírű állományuk a szomszédos járás területén Szentgyörgy /Júr pri Bratislave/ mellett található.

Az erdők irtásával, állományuk faji összetételének megváltoztatásával változott az állatvilág is. A fauna legmarkánsabb változását azonban a mocsarak, holtágak, morotvák lecsapolása, feltöltése okozta.

Kevesen tudják, hogy még a múlt században is vizeink lakója volt az európai hód /Csatár fiber/. Erre utal közvetve a "Hodos" községnév. Utolsó bizonyított példányát a Duna jobb partján lőtték 1854-ben. A vidráról szóló ZLutra lutra/ utolsó hiteles hír Bősről származik 1968-ból. Egyesek tagadják, hogy a vidrák helyi népessége teljesen kipusztult volna« A dunai vízművel kapcsolatos munkálatok azonban betetőzik az esetleg még fennmaradt vidrapopuláció sorsát. Érdekes tagja Csallóköz emlősfaunájának a jégkorszaki reliktumként megmaradt északi pocok /Microtus oeconomus/. Ez a 7-14 cm hosszú rágcsáló a sűrű vegetációval benőtt mocsarak lakója. Csilizradváuy, Bős, Várkony, Nagynegyer környéki mocsarak lakója volt. Ka már csak ritkán fordul elő« A legnagyobb változáson talán e terület madárvilága