Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)
1981/1 - Marczell Béla: Népszokásainkról
nélkülük el sem lehetett volna képzelni az életet. Á népszokások jelentős része a naptári évhez fűződik. Az ünnepekhez, az egyházi évhez fűződtek azok a rítusok, amelyek megszabták a mindennapok rendjét, s ezek a rítusok, szokások foglalták keretbe az egész esztendőt. Az új esztendő a népi hagyományban mindig a téllel, a karácsom nyi ünnepekörrel kezdődött és kezdődik. Ez az időszak a pihenés, a ráérős, a tervezgetés ideje volt. Ilyenkor voltak a disznótorok, a lakodalmak, a gazda most készítette elő szerszámait, eszközeit a tavaszi munkákhoz. Régen kedves időtöltésnek számított a kosárfonás is. Szokások egész sora tette színessé a téli hónapokat, a a téli szokások, ünnepek pihentető jellegük mellett mágikus előkészületnek is számítottak. Ezek a mágikus célzatú szokások kedvezően akarták befolyásolni a család jövőjét, a jószágok egészségét és szaporodását, a föld termését. A karácsonyi ünnepkör szokásvilágának igen gazdag tárháza volt és van. Kezdődött már a Luca-napi hagyománnyal, a jó szerencsét hozo fehérbe öltözött Lucák mágikus cselekedeteivel..András és Borbála, de már Katalin napjának előestéje és éjszakája is a szerelmi varázslás ideje szokott lenni. Az ünnep igazi ízét, hangulatát azonban az adventi betlehemezés adta meg. A betlehemezés mellett a két karácsony között, ahogy ezt a Csallóközben mondták - szokás volt az István-és János-napi köszöntők szép hagyománya, valamint az aprószentek napján végzett vesszőzés, korbácsolás is. Ezek a szertartások ugyan - csak varázsló célzatúak voltak, pl. a korbácsolással űzték ki a betegségeket, a kelést az emberi szervezetből. Még a téli ünnepkörhöz igazodva, de már a tavaszi ébredést szolgálta a farsangi alakoskodó játékok egész sora. E szokások - kissé eltrozult formában még ma is élnek, főként a Felső-Csallóköz néhány falujában. A tejfalui dőrejárás már százados hagyományt elevenít fel. A tavasz a természet ébredésének, az újjászületésnek az ideje. A téli szokások, de különösen a farsangi hagyomány, már előre jelzik a tavasz jöttét. A Csallóközben ezt a hagyományt követte a gergelyjárás, a szent Qyörgy-napi hiedelmek, a húsvéti locsolkodás, a májusi ünnepek, a májfa állítása, de főként a pünkösd. A pünkösd népünk igazi tavaszünnepe volt. Népdalok, népmesék emlegetik piros pünkösd napját, a pünkösd szimbolikus virágát, a rózsát. A csallóközi hagyomány legrégibb emléke veit a pünkösdi király és királyné
