Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (4. évfolyam, 1980)

1980/3 - Danterné Tóth Izabella: Növények a népi gyógyításban

jófű /ezerjófű, Centaurium minős L./ ill. a fodormenta /borsosmenta, Memtha piperita L./ teája. Köhögés ellen itták a vöröshagyma te át /vöröshagyma, Allium cepa L./ az akác, a fekete bodza és a kakukkfű /kakukkfű, Thymus serpyllum L./ teakeverékét, a margaréta /margaréta, Chrysanthenum cinerariaefolium/Trev./Vis./, a kék búzavirág /búzavirág, Centaurea cyanus L./, a pipacs /pipacs, Papaver rhoeas/ és a szarkaláb /szerkaláb, Consolida/együttes főzetét, vagy a ledarált útifű /útifű, kardfü, Plantago lanceolata L./ cukrozott teáját. Az asztmás embernek rendszeresen naponta kellett fogyasztania a gyöngyajakfűböl /szúr osgyongya jak, Leonurus cardiaca L./ fűzött teát.

A kelések és a meggyűlt sebek gyógyítására is több módszert ismertek. A kovértyúklevél /kovértyúklevél, Sedum album L./, a tengerihagyma /tengerihagymaszár, Urginae maritima L./, az útifű és a kereklevelű mályva /papsajt, Malva neglecta Wallr./ levelét, szárát megtörve tették rá. Erre a célra jó volt még a kettévágott paradicsom /paradicsom, Solanum lycopersium/, a tűzhelyen zsíron vagy anélkül pirított, ill. a szappannal és rozsliszttel /Secale/ habosra kevert apróra reaselt vöröshagyma.

A tyúkszemet a kutyatej /kutyatej, Euphorbia cyparisais L./ szárában lévő tejes váladékkal kenegették.

ínrándulás esetén melegített rozsliszttel borogatták a fájó testrészt. Derékfájáskor a szelídcsalánt /c sovány, Urtica dioica L./ fűzték meg, s ruhadarabba csavarva tették a beteg derekára. Hasonlóképpen segített a melegített korpa, amelyet fog- és fulfájáskor is használtak. A diófa /dió, Juglane regia L./ terméséből kipréselt olajat fájós fülbe csepegtették. A lyukas fogba, ha fájt, foghagymát /foghagyma, Allium sativum L./ vagy kattéharapott fekete borsot /bors, Paper nigrum L./ nyomtak. '

A leggyakrabban használt gyógynövények egyike az orvosi székifű /székfű, kamilla, Matricaria chamomilla L./. Főzetével mosogatták a fájó szemet, /vagy ha árpa volt valakinek a szemében/, teáját itták köhögés, nátha, megfázás ellen, s kamillával párolták a fájós fogat és fület. Kamilla vagy szelídcsalán gőzére kellett ülni annak, akinek hasmenése volt. Használt még ebben az esetben a pálinkában - megfőzött reszelt vadgesztenye /vadgesztenye, Aesculus hippoceatanum L./ is. A pemetefű, Marrubium vulgare L./ főzete szintén gyomortisztíto. Gyomorrontáskor segített az ezerjóffl, az orvosi zsálya és az útifű teája. Ha valaki részeg volt, keserű teát /Thea sinemsis L./ adtak neki inni.