Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (4. évfolyam, 1980)

1980/2 - Poliak, Marian: Nagymegyer és környékének természeti leírása

gasságkülönbségek. Csak itt-ott törik meg a táj egybefüggően sík felszínét keskeny hátságok vagy dombocskák, a mesterségesen kialakított csatornák azonban keresztül-kasul szabdalják a vidéket. A sziget középső részét a Somorjából Dunaszerdahelyen át Nagymegyerre vezető müút irányában húzódó kiemelkedés alkotja. A másik alacsony hátság Nyárasdtól Nagymegyeren át Komárom irányában húzódik.

Az utóbb említett kissé kiemelkedett területen díszlik a Nagymegyeri erdő, amely összefüggő tájegységet képez a város délnyugati szegélyén.

Az erdötársulás jellegét a magas kőris /Fraxinus excelsior/, továbbá a mezei szil /Ulmus carpinifolia/ és a kocsányos tölgy /Quercus robur/ szabja meg. Igen jelentős a szépen fejlett bokorszint, amelyben - az uralkodó jellegű varjútövisen /Rhamnus catharticus/ és a magas kőris bokorformáin kívül - előfordul a veresgyürfl som /Cornus sanguinea/, a csíkos kecskerágó /Euonymus europea/, a mezei juhar /Acer campestre/, a fekete bodza /Sambucus nigra/, a mezei szil bokorformája, szórványnövényként pedig a kánya bangita /Viburnum opulus/ és a fagyai /Ligustrum vulgare/ is.

A dudvás szárúak szintjében a gyöngyvirág /Covallaria majális/ és a szálkaperje /Brachypódium silvaticum/ az uralkodó. További elöforduló fajok: a fürtös salamonpecsét /Polygonatum multiflorum/, az erdei gyömbérgyökér /Geum urbanum/, a ragadós galaj /Galinum aparinae/ és még több egyéb.

A nagymegyeri erdő jelentősége - a körülötte elterülő nyílt mezőgazdaságilag megművelt területet figyelembe véve - nemcsak vízgazdálkodási, éghajlati és talajvédelmi szempontból nagy, hanem a biológiai és esztétikai aspektusokat tekintve is jelentős. Ezért fontos a fennmaradása és a védelme. Ezek érdekében ki kell küszöbölni minden olyan tényezőt, amely károsodását idézhetné elő.

A nagymegyeri erdő természetes hátteret és környezetet biztosít az újonnan létesített termálfürdőnek és az egészségügyi központnak is. Említést érdemel a Nagymegyer nyugati szegélyén található kocsányos tölgy /Quercus robur/ is, mert egyike a legöregebb tölgyfáinknak. Mellmagasságban 4,2 m a kerülete, magassága pedig eléri a 20 métert. Egyike a járás máig fennmaradt kevés öreg fájának. A nagymegyeri erdő olyan területen van, ahol a talajvíz szintje viszonylag alacsonyan, átlagban 2 m mélyen húzódik. Redzina talaja van, helyenként enyhén sós.

A város szegélyétől északra két említést érdemlő hely van. Az egyik - a jelentősebb - a nagy kavicsbánya, amely jellemző pél