Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (4. évfolyam, 1980)

1980/1 - Mag Gyula: A Dunatőkési majormúzeum

az alkalmas, a célnak leginkább megfelelő épület kiválasztása. A választás - sok mérlegelés után - a gazdaság igazgatósági épülete melletti volt cselédház épületére esett. A valamikori jellegzetes cselédházi hosszú épületben - amely nyolc csalinak biztosított szoba-kűnyhás "összkonfortot" - két lakás átalakításával nyert négy helyiség lett a tökési "majormúzeum" székhelye.

Az ünnepélyes átadásra 1979.november 30-án, a szocialista mezőgazdaság 30. évfordulója tisztel."téré került sor Nyári Istvánnak, a járási pártbizottság ideológiai titkárának u jelenlétében.

Már a bevezetőben el kell mondani, hogy az állami gazdaság vezetői és dolgozói közös összefogással csodálatos munkát végeztek, hiszen az alapítás gondolatától egy 'vre meg is valósították elképzeléseiket.

Természetesen első és legfontosabb feladat a gyűjtés megszervezése, a gyűjtőmunka beindítása volt. E munkába a szervezők nagy örömére, szinte minden dolgozó bekapcsolódott, s több mint 80 értékes néprajzi tárgy, régi háztartási és mezőgazdasági eszköz került a gyűjteménybe. A munka irányítói pontos kimutatást készítettek minden tárgyról. Ebből megtudhatjuk a tárgy nevét, a felhasználás módját és az adományozó nevét. A kimutatás alapján a legszorgalmasabb gyűjtőmunkát Pongrácz Károly, Hajtsan Katiid és Ing. Menyhárt Tibor végezték.

Az összegyűjtött tárgyak restaurálását, a. négy helyiség berendezésének tervét és a végső kivitelezési munkálatokat Kopócs Tibor festőművész és munkacsoportja végezte.

A majormúzeum üzemeltetéséről teljes mértékben az állami gazdaság gondoskodik. Megoldották a fűtést, a vezető kinevezését Menyhárt Mária személyében /aki kedvesen fogadja és szakszerűen kalauzolja a látogatókat/. A nyitvatartási időt szerdai napon 14 - 18 óra közötti időben határozták meg.

A gazdaság dolgozói élnek is az alkalommal, s valamennyien meglátogatják a saját maguk által adományozott tárgyakból esztétikusán összeállított kiállítást.

A látogató előtt az első terembe lépve a múlt elevenedik meg. Ezt idézik a régi paraszti munka szerszámai az-ún. egyes járom /egy ökör számára készült/, majd az aratás rendkívül nehéz munkáját szemléltető eszközök - kasza a kajmóval, sarló, szalmahúzó, favilla, üllő, vászonnadrág - a kenyérsütéshez használt - sütölapát, szakajtó, kenyérruha és a plafonra akasztott hat kenyér tárolására alkalmas kenyértartó /egy sütet kenyér 4-6 Irb volt, s két-három hétre biztosította a család szükségletét/, továbbá tejesköcsögök, vizeskancsók,