Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (2. évfolyam, 1978)
1978/4 - Marczell Béla: "nyitva van az aranykapu…"
Ess, eső ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék! Az én hajam olyan legyen, mint a bárány farka. Még annál is hosszabb, mint a cica farka. Még annál is hosszabb, mint a Duna hosszal Szívesen utánozzák az állatokat is, pl. a fecskét. Karjukat kitárva röpködnek, keringenek, kezükbe sarat, szalmaszálakat csipegetnék, s valameylik deszkaépítmény oldalán fecskefészket raknak. Állatutánzó játék a Künn a bárány, bent a farkas, a Jártál kertbe, valamint a nyuszit, rókát, gólyát megszemélyesítő jelenetek egész sora. A csallóközi falvak, rétek, laposok jellegzetes madara a gólya. B madárral kapcsolatban igen sok versike él a gyermekek körében, ilyen pl. az Ekecsen feljegyzett mondóka is: Hosszú lábú gólyanéni, miért olyan éhes? • Talán bizony békára- vár, azért olyan mérges? Amíg a versikét mondják, a gólya lépéseit utánozva korbe lépegetnek, s a kor közepén álló gólya el - elkap közülük egyet, hogy megegye. Hasonló, természetű játék a Csíp, csíp csóka, vak varjúcska kezdetű versikével egybekötött móka is. Szívesen adnak egymásnak virágneveket is. A rózsa, a szegfű, a liliom és a nefelejcs a kedvelt virágaik. Ismerik a virágosdi nevű játékot a Beültettem kiskertemet a tavasszal kezdetű dalocskával, de ismerik dramatizált formákat is, pl. amikor a kertész, az ördög és az angyal között folyik az alku a virágokért. A cselekvése, párbeszédes, énekes, táncos gyermekjátékok mindegyike dramatikus hagyománynak tekinthető. A bennük élő hagyománytöredékek nem pusztán formailag rokonok a szorosabban vett alakoskodó, dramatikus hagyományokkal, hanem egyik- másikban - néha csak igen nehezen — egykori kultikus szertartások maradványai' is felfedezhetők. Egyik ilyen, a mi szigetünkön is jól ismert versikében a sámánkodás gyógyító eljárásának formulája rejlik:
