Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fémfonalakkal díszített Esterházy nyeregtakarók restaurálása
Műtárgyvédelem 37-38 A legrosszabb állapotban levő török nyeregtakaró (6c. kép) hímzéseiből nagy darabok hiányoztak. A műtárgyat deformálódott állapotban, korábban nagy öltésekkel egy új hordozóvászonra varrták fel. Felületén különösen makacs, fekete ezüst-szulfid foltok voltak, amelyek eltávolítására E. Nagy Katalin a bárium-szulfá- tos kezelést és a mozgóanódos eljárást is kipróbálta. A tisztítási próbákat alapos vizes öblítés követte. Az említett módszerekkel csak részleges eredményt sikerült elérni, a hímzésfelületek egy része fekete maradt. A vizes tisztítás megkezdése előtt mindhárom nyeregtakaró esetén szükség volt a felbomlott, lebegő fémfonalak megerősítésére, a hímzések hátoldalán tűvel végigvezetett, erős sodratú pamutfonalak segítségével. A segédfonalak összefogták a szétcsúszott hímzésrészleteket és a motívumok széleinél keletkezett hasadásokat. A meggyengült területek ily módon készített beszövésével a laza szerkezet megerősödött. A vizes-tisztítókeverékes mosás, kitűzés után a szárítás minden esetben hideg levegővel történt. A mosás után következett a nyeregtakarók új anyaggal való alátámasztása és bélelése. Sűrű szövésű lenvászonra történő felfércelés, a motívumok körvonalainak rögzítése után a még lebegő fémfonalakat is az alátámasztó anyaghoz lehetett varrni. Belső merevítő bélésnek bolyhos pamutanyagot használtunk, ami jó tartást adott a nehézhímzéses felületeknek. Végül, a rojtok visszavarrásával és vászonbélés felvarrásával fejeződött be a restaurálás. A műtárgyak megfelelő színű pamutdüftinnel bevont lapra helyezve raktározhatok, azokon biztonságosan ki is állíthatók. 3. Esettanulmány A következő nyeregtakaró bordó színű selyembársony alapszövetét is ezüst és aranyozott ezüstdrót kötegekből álló domború hímzéssel díszítették. A hímzés - az előzőleg már ismertetett - előrajzolt taft segítségével készült (7. kép). A selyembársony meggyűrődött, helyenként elszakadt, de komoly sérülései nem voltak. Színe - a 60 évvel ezelőtti lúgos kezelés hatására - a széleknél elváltozott (ez a hátoldalon is megfigyelhető volt). A hímzések felületét borító ezüst-kloridot etilalkoholos, majd vizes tamponálás után sikerült letörölni. A makacsabb, fekete színű ezüst-szulfidot bárium-szulfáttal átitatott, házi készítésű polírozó vászonnal próbáltuk meg eltávolítani. A tisztítás sikeres volt, a korrózióból alig maradt valami a felületen. A tárgy vizes, mosószeres tisztítása indokolt volt, nemcsak szennyezettsége miatt, hanem a lúgos pH megszüntetésének érdekében is. Mosás, kitűzés és szárítás után a nyeregtakarót két rétegben, bordó színű pamutdüftinnel támasztottuk alá. Jó állapota lehetővé tette, hogy tépőzárral felfüggesztve kerüljön vitrinbe. 62
