Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fémfonalakkal díszített Esterházy nyeregtakarók restaurálása
Fémfonalakkal hímzett Esterházy nyeregtakarók restaurálása Tóth Márta Bevezetés A többféle anyagból készült tárgyak tisztítása, konzerválása összetett, sokszor nehéz feladatot jelent. A textilrestaurátorok ezzel a problémával leggyakrabban akkor szembesülnek, amikor fémdíszítményeket is tartalmazó műtárgyak felújítását végzik. Jelen tanulmány alapját az Esterházy család fémfonalakkal hímzett textiltárgyainak restaurálása során szerzett tapasztalatok képezik.1 Az egyik leggazdagabb magyar főúri család műgyűjteménye (ötvösmunkák, díszfegyverek, ékszerek, előkelő főúri viseletek és egyéb textíliák impozáns együttese) a 17. században alakult ki. Közép-európai összehasonlításban is méltán sorolható a barokk kor legjelentősebb főúri kincstárai közé.1 2 Az Esterházy család a második világháború idején a kincsek jelentős részét (közöttük 16—17. századból származó kárpitokat, ágytakarókat, térítőkét, öltözékeket, nyergeket és nyeregtakarókat) ládákba csomagolva, budavári palotájuk pincéjében rejtette el. Bombatalálat következtében a palota összeomlott, maga alá temetve a műkincseket, amelyeket négy év után emeltek ki a romok alól. A textilkollekcióból huszonhét tárgy teljesen megsemmisült, a megmaradt hatvankilenc súlyosan károsodott. Az 1948 decemberében történt régészeti feltárás után a roncsokat a budapesti Iparművészeti Múzeum restaurátor műhelyeibe szállították, ahol megkezdődött tisztításuk, konzerválásuk. Azóta a harmadik restaurátor generáció dolgozik e műkincsek megmentésén. Az utóbbi 15 év során a korábban még nem restaurált Esterházy textíliák közül két magyar, két oszmán-török és két kelet-európai, fémfonalakkal gazdagon hímzett, összetett anyagú, 17. századi nyeregtakaró konzerválására illetve preventív konzerválására is sor került. A munkákat a múzeum textilrestaurátorai, E. Nagy Katalin, Pataki Anikó valamint a szerző végezték. Segítséget jelentett, hogy a műtárgyakról fennmaradtak a háború előtti ép állapotukban készült archív fényképfelvételek, képi, írásos források, valamint felhasználhattuk a történész és muzeológus kollégák kutatási eredményeit is. A fémtárgyak tisztításánál gyakran alkalmazott, látványosan tisztító vegyszerek (például Argentol3, citromsav, hangyasav) túlságosan drasztikusak lehetnek a fémfonalak készítéséhez használt, igen vékony fémszalagok, drótok esetében, továbbá a fémfonalakban sokszor található — szerves anyagból készült - bélfonalakat és az 1 Tóth 2012.305-312. 2 Szilágyi 2006-2007. 3 Argentol: citromsavat, tiokarbamidot, felületaktív anyagot és desztillált vizet tartalmazó fémtisztító oldat. 53