Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
17. századi, gazdagon díszített női körgallér restaurálása
E. Nagy Katalin-Várfalvi Andrea • 17. századi, gazdagon díszített női körgallér restaurálása meghatározása érdekében az elemzéskor sor került fókuszált ionsugaras (FIB) előkészítés után SEM, SEM-EDS, valamint az elektronsugaras mikroanalízis hullám- hossz-diszperzív változatának (SEM-WDS) alkalmazására is.14 A paszományok merevítő béléseit, nagymértékű lebomlottságuk miatt nem lehetett vizsgálni. Feltehetően növényi eredetű szálasanyagból készültek (1. táblázat). A szöveteken található penészfajták azonosítása a felületükről és környezetük levegőjéből vett minták alapján történt. A vizsgált gombafajok többsége Acremo- nium sp., Alternaria sp., Penicillium spp. és Trichoderma sp. volt.15 * Ezek a mikroorganizmusok ártalmatlanok az emberi egészségre, azonban a textilek további károsodását okozzák, ezért szükségesnek tartottuk kezelésüket. A szövetfelületeken mért pH értékek 5-6 között változtak. A közel semleges eredmény a későbbiekben nem változtatta meg a kiválasztott tisztítás módját. Próbatisztítás A konzerválási módszerek kiválasztása előtt próbatisztítást végeztünk apró szövettöredékeken és a fém díszítmények levált darabjain desztillált vízzel és desztillált víz, valamint etanol különböző arányú keverékeivel. Megállapítottuk, hogy a szálasanyagok jobban viselték, a fémek közül a lebomlottabbak viszont egyáltalán nem bírták ki károsodás nélkül a mechanikus és vizes kezeléseket. A textilfelületeken található, lilás színű részecskékről SEM-EDS vizsgálattal kiderült, hogy azok anyaga vízben oldhatatlan ezüst klorid, melynek további károsító hatásával nem kellett számolnunk. A fémeket vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a felületükön található korróziós termék (fehér ezüst-klorid) fény, illetve ultraibolya sugárzás hatására a felszínen fém ezüstre (fekete por), illetve klórra bomlott. Ez utóbbi gázként távozott. A folyamat eredményeként lilás tónusú réteg keletkezett, ami a textília több, fémfonalas részletén is látható volt. Alatta, az el nem bomlott, fehér ezüst-klorid a vastagabb korróziós termékrétegek esetén még észlelhető volt. A fémek próbatisztításakor egy erősen korrodálódott, aranyozott ezüstdrótot kevés desztillált vizet tartalmazó óraüvegbe helyeztünk. A víz hatására a korróziós réteg meglazult, szétmállott, és a drótból csupán egy vékony „aranycső” maradt. A próbatisztítás eredménye tehát kizárta az erősen korrodált fémmel díszített szövetek vízben áztatásos tisztítását, mert a hosszan tartó kezelés során azok szétestek volna. 14 A vizsgálatok eredményeit ld. Gherdán et al. 2013. 57-22. 15 A vizsgálatokat dr. Zala Judit mikológus, az országos Epidemiológiai Központ osztályvezetője végezte. 43
