Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobája

Kovács Petronella et al. • Az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobája

méhében a Dicsőségest az ő idejében, s ő nyerte el azon kegyet, hogy fiának születése által népét jólétre juttatta.”24 A szöveg végén feltüntetett dátum szerint a falborítás a hedzsira 1217 évében, tehát a keresztény időszámítás szerint 1802-1803-ban készült (5. kép).

Az elemek hátoldalán kétféle számozás van. A pirosat a tárgyat készítő mesterek alkalmazták, a verseket tartalmazó feliratos táblák helyének jelölésére, míg a másik vagy a Damaszkuszban történt lebontás vagy az antwerpeni kiállítás alkalmával került rá (6. kép).2b

A damaszkuszi házak földszinti falainak vastagsága általában 70 cm, míg az emeletieké ennél jóval kisebb. A bejárati ajtó elhelyezkedése és mérete, a nyitásához a falborításban rendelkezésre álló hely, valamint az ablakkeretek mélysége - 20 cm - alapján a falburkolat azon kevés fennmaradtak közé tartozik, melyek eredetileg egy emeleti helyiség falait és mennyezetét borították.

Az ’ajamival, fémfóliákkal és különböző színű lüszterekkel díszített, festett falburkolatok jellemzők voltak Damaszkuszon kívül az egész régióra, azonban a pusztító tűzvészek, háborús károk és az európai lakáskultúra hatására a 19. század közepén bekövetkezett stílusváltás miatt kevés maradt meg belőlük eredeti helyükön. Néhány darabot kereskedők közvetítésével múzeumok és magángyűjtők vásároltak meg a 19. század vége és a 20. század első harmada közötti időszakban, amikor a keleti kultúra és tárgyak iránti érdeklődés virágkorát élte Európában és a tengeren túl.26 27 28 29

Sarrachs és Shadi Khalil2' kutatásai szerint az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobájához igen hasonló három falburkolat található Damaszkuszban, egy pedig az Aga Khan Museumban, Torontóban.2S Ez utóbbinak és az egyik damaszkuszinak készítési ideje azonos a budapesti szobáéval, egy másik 1800—1801-es datálású. Az öt enteriőr stílusa, elemeik, valamint virág és más díszítő motívumaik hasonlósága alapján nem kizárt, hogy azonos műhelyben készültek, ennek bizonyítása azonban még további kutatást igényel.

Egy másik, valószínűleg szintén damaszkuszi eredetű, ún. „Török szoba” is volt magyar tulajdonban. Erdődy Pállíy János gróf vásárolta aukción 1902-ben az egykori szerb király, Milan Obrenovic hagyatékából. Az 1813—1814-ben készült falburkolatot a gróf a dolgozószobája díszítésére használta bajmóci historizáló kastélyában (7. kép). 1

24 Dr. Vclics Antal fordítása, ld. Boncz 1885/86. 207.

25 A múzeum kérte az elemek megszámozását: az OIMM levele Mawe & Co-hoz (okt. 20.), 1MM Adattár 238/1885., valamint Mawe 8c Co levele az OIMM-nak (nov. 2.), melyben közli, hogy „Minden darab számozott, így ügyes munkások össze fogják tudni állítani” Adattár 269/1885 (nov. 2.), Ford. K.P. „Every piece is numbered so that it could be put together by clever workmen.”

26 A gyűjteményekbe került damaszkuszi falburkolatokról bővebben ld. Scharrahs 2013.240-286.

27 Damaszkuszi restaurátor.

28 Bayt al-Afani/Habubat, évszám nélkül, Bayt Sa ’idal-Quatli/al_Muradi, 1215 H/l 800-1801, Bayt Nizam/Khazin-Katibi, 1217 H/1802-1803, Damaszkuszi szoba, Aga Khan Museum, Trontó (a dátumot a versbe, szavakkal foglalták be), 1217 H/1802-1803, Scharrahs 2012. 334—335.

29 Horváth 2007. 45., Scharrahs 2013.250-251.

13