Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Josef Hauzinger uralkodóportréinak restaurálása
Műtárgyvédelem 37-38 mindkét festmény teljes felületére, mely a különböző színű részeken más-más rajzolatot mutat. A repedések, kagylók mentén a festékréteg helyenként kipergett, ezért vált nagyon fontossá a későbbiekben a meggyengült kötőerő növelése.10 11 A kagyló- sodás mértéke is eltérő volt a színeket tekintve. A két kép sötét árnyékszíneinél és a sárga felületeken, valamint József vörös ruhájának árnyékos részein mutatkozott legerőteljesebben, ahol jelentős elszíneződést és korai hasadásokat is megfigyeltünk. Az eredeti felületeket általánosan két-három, a lazúrosabban modellált testszíneket pedig négy-öt festékréteg építi fel. Ezzel szemben az átfestések, javítások mind sokkal egyszerűbb struktúrájúak voltak (6. kép). Meg kell különböztetni az eredeti rétegek kagylósodásától a durva, a látványt igen elcsúfító, nagyobb méretű kagylókat és felületi egyenetlenségeket. Ezek a két mű többszöri javítására és átfestésére utaltak, de jóval nagyobb mennyiségben, valamint változatosabb megjelenési formában fordultak elő II. József portréján. A súr- lófényes felvételek még szemléletesebbé tették az átfestett, illetve a kittéit részek sérüléseit (hólyagosodás, repedések, kagylósodás). A tömítések egy része nagy szilárdságú, vastag, merev, repedezésre hajlamos volt (6., 8. kép). Mivel ez a kittanyag több helyen elfedte az eredeti felületet, a keletkezett feszültség folytán hozzájárulhatott az ép területek fokozott roncsolódásához (8., 10., 11. kép). Ezért döntöttünk a javítások, átfestések teljes eltávolítása mellett. II. József portréja vakkeretének hosszabbik merevítője alsó negyedén egy szép, kalligrafikus kézírású grafitceruza-nyom látható (N. 19 Jakobey). E szignatúra jelenlétéből lehetett következtetni arra, hogy a jelentős mértékű átfestés valószínűleg Jakobey Károly, 19. századi festő nevéhez fűződik, de a Jakobey életművéről szóló, 1938-ban kiadott monográfia11 e festmény javítását nem említi. A lakkréteg mindkét esetben erősen megsárgult, porréteg fedte, repedezett és egyenetlen volt. A közeli UV-lumineszcens felvételeken jól láthatóvá váltak a lakk megfolyásai, valamint a lakkréteg alatt megbúvó átfestések is. A javítások egy része sötét foltként jelentkezett az UV-lumineszcens felvételeken, valamint sötéten jelentek meg a nagyobb repedések, a lakkrétegek sérülései és a kipergések nyomán előbukkanó alapozó is (9. kép). Mindkét festmény esetében indokolttá vált több röntgen-radiográfiás felvétel elkészítése is, melyek valóban érdekes információkkal szolgáltak számunkra. Bebizonyosodott II. József átfestett arcvonásainak jelentős eltérése az eredetitől, de világossá vált az eredeti festékréteg hiányainak valós kiterjedése is (10. kép), ami a feltárás folyamán fontos támpontot jelentett számunkra. A röntgenfelvételek kiértékelése 10 A vizsgált mintákból arra következtettünk, hogy a festmény alapozása nem volt szakszerű. A túlzott enyvhasználat a vászon előenyvezésénél minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az alapozórétegek erőteljesen megrepedeztek. Az alapozó- és a festékrétegek elváltak, lepergett a festékréteg, aminek lehet oka az is, hogy az alapot túlzottan szigetelték, ezért nem tudott a festék kellően megtapadni rajta. Erre utalhat a sárga alapozóréteg felső részén, mindenütt megfigyelhető sötét sáv, amely az ebbe a rétegbe beszívódott kötőanyag-felesleg lehet (4—5. kép). 11 Nagyszandai Szekeres 1938. 126
