Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Korszerű vászonkép-konzerválás szerény felszereltség mellett - Kőrösfői Kriesch Aladár Boldogság című festményének restaurálása
Bóna István • Kőrösfői Kriesch Aladár Boldogság című festményének restaurálása rék bizonyult a legalkalmasabbnak: 2 térfogatrész tömény ammónium-karbonát, 1 térfogatrész Celloszolv20, 1 térfogatrész víz. Ez a keverék mind a szennyeződéseket, mind az átfestéseket eltávolította, illetve az utóbbiakat jelentősen elvékonyította (8—10. kép). A képpel való foglalatosság alatt egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz egy „gyengéd” dublírozásra, bár ezt eleinte szerettük volna elkerülni. Erre az úgynevezett „loose interleaf” módszer21 tűnt a legjobbnak, mely talán a legkevésbé avatkozik be a festmény eredeti szerkezetébe. A ragasztó fólia (interleaf) poliészter bélésselyem Plexigum PQ_611 izobutil-metakriláttal és kevés paraffinnal impregnálva.22 Próbák során alakult ki a megfelelő rendszer: a ragasztásnak stabilnak kell lennie, de ugyanakkor annyira gyengének is, hogy a dublírvászon szárazon lehúzható legyen a hátoldalról. Cél volt az is, hogy további idegen anyag már ne kerüljön a festmény szerkezetébe. A dublírvászon olyan poliészter-len vegyes szövet volt, ami kinézetre lenvászonnak tűnik. A bélésselyem előkezelése egy vakkeretre való felfeszítés után Paraloid B82 10%-os oldatával történt. Az oldószer 9 rész Alkonek23 és 1 rész víz keveréke volt. Az impregnálás teljes száradása után a textil mindkét oldalára vastagon felecsetelt dublírozó ragasztó is teljesen meg kellett, hogy száradjon, ez több mint egy hétig tartott. Az így előállított „betét-fátyol”24 25 alacsonyabb hőfokon aktiválható, mint a BEVA 371, amit szintén használnak dublírozásra. A ragasztás nem annyira erős, mint a BEVA esetében, ezért a dublírvászon mechanikusan, kis erőbehatással, a festmény veszélyeztetése nélkül lehúzható az eredeti vászonról. A húzási erő annyira kicsi, hogy károsodástól, deformációtól nem kell tartani, a kötés mégis meglepően stabil. A dublírozás ideje alatt folyt a vakkeret és a díszkeret javítása is. A vakkeret hasadásait Palma fa normál23 ragasztóval sikeresen rögzíteni lehetett. A tisztítás víz és detergens26 segítségével történt. Védőbevonatként viasz-pasztát alkalmaztunk. A kép festékhiányainak kiegészítése a kijavított vakkeretre való felfeszítés után kezdődött. Az alapozás annyira vékony volt, hogy tömíteni nem kellett. Ahol feltétlenül szükséges volt, ott művész temperával a megbámult alapozás színét festettük vékonyan a vászonra. 20 Etilén-glikol-monoetiléter. 21 A nemzetközileg közismert módszerre nincs magyar kifejezés. A lényege az, hogy az eredeti vászon és a dublírvászon közé egy ragasztóval impregnált fátylat (interleaf) teszünk és ezt valami módon aktiváljuk, így rögzítjük egymáshoz a vásznakat. Az aktiválás történhet hővel, oldószerrel, nyomással, vagy ezek kombinációjával. Esetünkben a hő és a nyomás szerepelt. 22 Dublírozó ragasztó: Tikkurila lakkbenzinben oldott Plexigum PQ611 (30%) és paraffin (3%). A paraffin oldásához melegvizes fürdőre van szükség. A megmelegített Plexigum oldathoz adagoljuk a kimért paraffint. 23 Nagy tisztaságú, vízmentes, technikai célokat szolgáló etil-alkohol. 24 Az angol interleaf kifejezésnek nincs magyar megfelelője. 25 Poli(vinil-acetát) diszperzió, Henkel Magyarország. 26 Triton X 100, polietilén-glikol-tercier-oktilfenil-éter, Reanal. 117
