Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
T. Bruder Katalin megemlékezés, publikációk
IN MEMORIAM T. Bruder Katalin 1943-2013 „Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja.” Jean-Paul Sartre T. Bruder Katalin halálával olyan ember távozott közülünk, aki kivételes elkötelezettséggel, fiatal kora óta rendkívül sokat tett a restaurátor szakma fejlődéséért és elismertségéért. Szinte gyerekként, közvetlenül az iskolapadból, 1960-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor osztályára. A Török Pál utcai művészeti szakközépiskolában ismerkedett meg a kerámia anyagával, és itt érettségizett fazekasként. Nagy felelősséggel járó feladat volt, amikor a múzeumban kezdő restaurátorként ásatásból előkerülő tárgyakat kellett megtisztítania és összeállítania, hisz abban az időben nem állt rendelkezésre tárgyrestaurálással foglalkozó szakirodalom, és ő is, mint idősebb kollégái, eleinte főleg tapasztalati úton sajátította el a szükséges fogásokat. Felismerte a szakma szerteágazó tudást igénylő sokrétűségét, ezért folyamatos tanulással bővítette ismereteit. Tapasztalatait összegyűjtve, egyre korszerűbb anyagokat kutatva és új módszereket kidolgozva tette le kortársaival és egykori kollégájával, Báthy Gézával együtt a régészeti restaurálás alapjait a szakma hazai történetében. Eközben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsész karán szerzett magyar és történelem tanári diplomát, ezzel is szélesítve látókörét. Később, amikor már beindult a Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor szakán a képzés, tapasztalatait átadva ő maga is részt vett az oktatásban. Sok új módszert vezetett be a kerámia- és fémtárgyak helyreállítása terén, amiket publikációkban tett közzé, ezzel gazdagítva a hazai szakirodalmat. 1976-tól a Restaurátor Főosztály, később a Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály vezető helyettese volt egészen nyugdíjba vonulásáig. A restaurálási munka mellett anyagvizsgálatok eredményeinek értékelésében is komoly érdemei voltak. Nevéhez fűződik többek között az a technikai felfedezés, ami a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött - korábban trypusként számontartott - quadripus újra- restaurálása közben vált nyilvánvalóvá. Ráirányította a régész-kutatók figyelmét az 1878-ban bekerült tárgy néhány, általa megfigyelt jellegzetességére, melynek következtében bizonyosságot nyert, hogy az valaha a híres Seuzó-kincslclet részét 1 5
