Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

T. Bruder Katalin megemlékezés, publikációk

IN MEMORIAM T. Bruder Katalin 1943-2013 „Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja.” Jean-Paul Sartre T. Bruder Katalin halálával olyan ember távozott közülünk, aki kivételes elkötele­zettséggel, fiatal kora óta rendkívül sokat tett a restaurátor szakma fejlődéséért és elismertségéért. Szinte gyerekként, köz­vetlenül az iskolapadból, 1960-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum restaurá­tor osztályára. A Török Pál utcai művé­szeti szakközépiskolában ismerkedett meg a kerámia anyagával, és itt érettségizett fazekasként. Nagy felelősséggel járó feladat volt, amikor a múzeumban kezdő restaurá­torként ásatásból előkerülő tárgyakat kellett megtisztítania és összeállítania, hisz abban az időben nem állt rendelkezésre tárgyrestaurálással foglalkozó szakirodalom, és ő is, mint idősebb kollégái, eleinte főleg tapasztalati úton sajátította el a szükséges fogá­sokat. Felismerte a szakma szerteágazó tudást igénylő sokrétűségét, ezért folyamatos tanulással bővítette ismereteit. Tapasztalatait összegyűjtve, egyre korszerűbb anya­gokat kutatva és új módszereket kidolgozva tette le kortársaival és egykori kollégájá­val, Báthy Gézával együtt a régészeti restaurálás alapjait a szakma hazai történetében. Eközben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsész karán szerzett magyar és történelem tanári diplomát, ezzel is szélesítve látókörét. Később, amikor már beindult a Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor szakán a képzés, tapaszta­latait átadva ő maga is részt vett az oktatásban. Sok új módszert vezetett be a kerá­mia- és fémtárgyak helyreállítása terén, amiket publikációkban tett közzé, ezzel gaz­dagítva a hazai szakirodalmat. 1976-tól a Restaurátor Főosztály, később a Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály vezető helyettese volt egészen nyugdíjba vonulásáig. A restaurálási munka mellett anyagvizsgálatok eredményeinek értékelésében is komoly érdemei voltak. Nevéhez fűződik többek között az a technikai felfedezés, ami a Magyar Nem­zeti Múzeumban őrzött - korábban trypusként számontartott - quadripus újra- restaurálása közben vált nyilvánvalóvá. Ráirányította a régész-kutatók figyelmét az 1878-ban bekerült tárgy néhány, általa megfigyelt jellegzetességére, melynek követ­keztében bizonyosságot nyert, hogy az valaha a híres Seuzó-kincslclet részét 1 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom