Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Műtárgyvédelem 36 Összegzés Egy ásatási leletegyüttes textíliáinak technikai tanulmányozása kapcsán először tettünk kísérletet arra, hogy a fémfonal-elemzési eredmények és egykorú források készítéstechnikai ismertetői mellett katalógusok, textiltörténeti publikációk leírásait is figyelembe véve vizsgáljuk egy adott korszak fémfonal-használatát. Az európai, illetve oszmán-török területeken működő szövőműhelyekben készült, 16., illetve 17. századra datált, közel háromszáz szövetet vizsgálva kiderült, hogy mind morfológiai mind pedig készítéstechnikai szempontból érdekes különbségek állapíthatók meg. Ügy tűnik — az egyelőre még kisszámúnak tekinthető adat alapján —, hogy mindkét területen ismerték az aranyozott ezüst-, illetve ezüstdrótot, valamint az abból hengerelt szalagokat, mint fémfonalat, de míg Európában ezeket használták szövéshez, a török területeken nem, vagy csak igen-igen ritkán. Az európai műhelyekben a drótból hengerelt szalagot, bár, ahogy említettük, ismerték készítésmódját, a 16. század második feléig - 17. század elejéig/közepéig (?) nem fonták bélfonalra, hogy azt szövő- vagy hímzőfonalként használják. Helyette vékonyra kikalapált, egyik oldalán aranyozott ezüst- vagy ezüstfóliából/szalagból vágtak keskeny csíkokat és fonták azokat selyemszálra. írásunkban ezeket neveztük „nyugati-típusú” arany-, illetve ezüstfonalnak. A törököknél ezzel szemben a 16. és a 17. században is drótból hengerelt szalagokat használtak bélfonalra fonva a drága kelmék szövéséhez. Az ilyen módon előállított fonalakat „keleti-típusú” arany-, illetve ezüstfonalként említettük. Az átmenetinek tekintett korszakot (a 16. század vége - 17. század eleje, a keleti típusú fémfonal megjelenése-elterjedése Európában) követően az európai műhelyekben is áttértek a drótból hengerelt, bélfonalra font szalag készítésére/használatára. Az arany-, illetve ezüstfonalak elemzési eredményei tehát segítséget nyújthatnak az adott időszakra keltezett fémfonalas textíliák eredetének meghatározásához. A két fonaltípus együttes, ugyanazon darabon történő alkalmazására több példát ismerünk. Ezek közé sorolhatjuk a soproni Kecske-templomban feltárt sír textíliái közül a körgallért, illetve egy hímzéstöredéket. A természettudományos vizsgálati eredmények alapján ugyanis a körgallér alapszövete, csipkéje és paszománya „nyugati-típusú”, míg díszbélése „keleti-típusú” fonalakkal készült. Ez alátámasztja a leletek más készítéstechnikai jegyek alapján történt kor-, illetve eredetmeghatározását. A hímzéstöredék esetében ugyanazon hímzésen, egyidejűleg alkalmazták a kétféle fonaltípust. Amint a kutatók feltárják, ki is nyugodott a sírban, a temetés dátuma terminus ante quem-ként51 fog szolgálni a vizsgálati eredmények esetében. Sok, ezekhez hasonló, datálható textil elemzési adatai képezik majd a jövőben azt az adatbázist, amely segíti/ segítheti a fémfonalas textíliák komplex készítéstechnikai leírását, kutatását. A fotókat készítették a szerzők (2., 3., 5., 7. és 8. kép) és Mudrák Attila (9. kép). 51 Egy adott időpont előtt (készült). 52
