Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Műtárgyvédelem 36 szövet közül mindössze kettő a kivétel). Meg kell azonban említeni, hogy a 16., de különösen a 17. századból sok dróttal hímzett darab ismeretes, és vásárlási adatok is utalnak a skófium használatára.40 Kérdés, hogy a szövésnél, az európaiakkal ellentétben, miért részesítették a font fémfonalakat előnyben a dróttal vagy szalaggal szemben? Talán korábban felismerték, hogy ez utóbbiakkal nehezebb dolgozni? Az európai manufaktúrákban készült szöveteknél - a kiértékelt adatok alapján - kb. a 17. század közepéig zömmel aranyozott ezüstfóliából vágták a felfonandó aranyszalagokat („nyugati-típusú aranyfonal”). Feltételezzük, hogy ugyanezen műhelyekben a bélfonalra fonni kívánt ezüstszalagokat is fóliából vágták („nyugati-típusú ezüstfonal”). A szalagok felületén ugyanis eddigi vizsgálataink során nem fedeztük még fel a drótból hengerelt szalagok morfológiai jellegzetességeit, a párhuzamosan futó barázdákat.41 Ezzel szemben a bélfonal nélkül használt aranyszalagokat aranyozott ezüstdrótból hengerelték. Nagy valószínűséggel ugyanígy gyártották az ezüstszalagokat is. Tehát a korábbi feltételezéseinkkel ellentétben az adatokból az látszik, hogy ismerték a hajszálvékony aranyozott ezüstdrót, illetve az ezüstdrót készítésmódját, és el is tudták azt szalaggá hengerelni, de az így előállított szalagokat nem fonták bélfonalra. A 17. század második felében viszont már a felfont szalagok is drótból készültek. Átvették vagy kikísérletezték az európai mesterek a technológiát, a hengerelt szalagok bélfonalra fonásának módját? Ebben az esetben a 16. század második felében, Európában megjelenő, két oldalon aranyozott ezüstfonal, illetve az ilyen fonallal készült késztermékek a 17. század első évtizedeiig importnak tekinthetők. Vagy ezt a fonalfajtát korábban is ismerték, elő tudták állítani, de valami oknál fogva nem alkalmazták? Talán a további elemzések választ adnak a kérdésekre. Török területen a vizsgált időszakban mindvégig drótból hengerelt, azaz mindkét oldalán aranyozott ezüstszalagot fontak bélfonalra („keleti-típusú aranyfonal”). Ebben az esetben is feltételezhető, hogy az ezüstfonal hasonló technikával készült („keleti-típusú ezüstfonal”). Mint a fentiekből is kitűnik, a fémfonal-kutatás nem hozhat eredményeket nagyszámú, ismert eredetű, jól datált textília vizsgálati adatai nélkül. Elégséges és megbízható textiltörténeti, valamint technikai információ esetében viszont a fonal készítéstechnikájának ismerete segítséget nyújthat az összehasonlításoknál, esetlegesen az eredet-, illetve kormeghatározásnál. Például az Esterházy gyűjtemény egyik, a 17. század első felére datált oszmán-török darabján, egy íjtartó tegezen42 a hímzett motívumok elkészítéséhez kétféle fémfonalas szövet-applikációt is alkalmaztak. Az egyik szövet aranyozott ezüstdrótból-, míg a másik ezüstdrótból hengerelt szalaggal szőtt. Talán feltételezhetjük, hogy a kicsiny rátétek európai eredetű szö40 Ld. pl. a cikk elején idézett harmincadjegyzék-tételt vagy Cjiakir et al. 2006. Kát. Szulejmán 1994, Kát. Esterházy 2010. stb. 41 Ennek oka természetesen az is lehet, hogy az ezüstfonalak felületét gyakran korróziós termékréteg borítja, ami nehezíti a felület vizsgálatát. 42 Kát. Esterházy 2010. Nr. 66. 44
