Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Járó Márta - Tóth Attila • A „nyugati- és keleti-típusú” arany- és ezüstfonalak Az európai szövőnuíhelyek arany- és ezüstfonalkészlete a 16. és a 17. században — az eddig gyűjtött adatok alapján 16. századi arany- és ezüstfonalak Az adatgyűjtés- és kiértékelés során a természettudományos módszerekkel elemzett, huszonnyolc fémfonal mellett további hetvenegyet vettünk figyelembe. A minták nyolcvanhárom textíliát „képviselnek”. A fémfonalak kor, morfológia- és szín, valamint - ahol erre utalás vagy vizsgálati eredmény van - anyag, illetve rétegszerkezet szerinti megoszlását az 1. táblázatban foglaltuk össze, jelezve, hogy mely katalógusból, publikációból származik az adat. A továbbiakban röviden ismertetjük a gyűjtés eredményét. A Markowsky16 17 18 által leírt, 16. századra datált, körülbelül százötven textília közül harminckilencen említ a szerző arany- és ezüstfonalat, arany- és ezüstszalagot, illetve drótot. Nyolc szövetnél két-, egynél pedig háromfélét is használtak a szövőmesterek. A milánói Museo Poldi Pezzoli 1999-es kiállításán1' bemutatott huszonöt, 16. századra, illetve a 16. század vége - 17. század elejére datált itáliai bársony közül tíz fémfonalas. Az említett fonalfajták gyakorlatilag ugyanazok, mint Markowsky- nál. V. Ember Mária a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, a 16. század elejére datált firenzei szövetből készült, II. Lajos magyar király öltözékének tartott köpeny leírásánál „aranyozott vont ezüstöt” említ.11' Az uppsalai katedrális textilgyűjteményének kincseit bemutató művében Geijer a XIV. Erik svéd király 1561-es koronázásához köthető darabokat is leírja.19 Az érsek által viselt palást és mitra valamint az oltárelő és a miseruha (kazula) alapszövetébe egyaránt aranyozott ezüstdrótot szőttek. Monnas könyvében három itáliai, a 16. század első felére datált fémfonalas szövetnél találunk pontosabb információkat a használt fémfonalakról.20 21 Az egyiknél (1540-50-es évek) ezüstdrótot és aranyozott ezüstfonalat, a másiknál (1540-es évek) drótot (anyagmegjelölés nélkül) és aranyozott ezüst-, illetve ezüstfonalat, a harmadiknál (1520—1530-as évek) pedig drótot (szín- és anyagmegjelölés nélkül) valamint aranyozott ezüstfonalat említ a szerző. A Hacke által analizált negyvenegy fémfonal öt, jól keltezhető, Brüsszelben szőtt falikárpitról származik a 16. század első feléből. Az eredeti (vagyis nem a restaurálások során rákerült) minták mindegyike selyemfonalra font fémszalag. Az adatok azt mutatják, hogy az aranyfonalak készítéséhez egy oldalon aranyozott ezüstszalagot használtak.31 Az általunk eddig elemzett 16 Markowsky 1976. 17 Kat. Museo Poldi Pezzoli 1999. 18 V. Ember 1962, a szerzők későbbi, nem publikált vizsgálati eredménye alapján aranyozott ezüstdrót. 19 Geijer 1964. Kát. 41-42., 43-44. 20 Monnas 2008.193. (214. kép), 194. (215. kép) és 205. (228. kép) 21 Hacke 2006. 234-236. Az 1. táblázatában minden vizsgált kárpitról 1-1 mintát vettünk számításba, jelzetük azonos a szerző által alkalmazottakkal: BXL2 (1520 körűire datált), HCP (1535 körűire datált), PNM1, PNM2 és PNM5 (mindhárom 1545 körül készülhetett). 35
