Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
Műtárgyvédelem 36 fajtáját, mennyiségét leírták, számba vették.15 A matringokat, gombolyagokat megőrizték és később nagy valószínűséggel felhasználták — esetenként más készítéstechnikájú, ugyanolyan kinézetű fémfonallal együtt -, kisebb mennyisége miatt elsősorban hímzéshez. Ennek bizonyítékaira később visszatérünk. Munkánk során a fent leírtak miatt csak szövetekbe, illetve kárpitokba szőtt fémfonalakkal foglalkoztunk. Korábban elsősorban a kisszámú, egykorú írott forrásra és a szintén igen kevés természettudományos elemzési adatra támaszkodtunk az áttekintéseknél. Jelen esetben viszont katalógusokban, szakkönyvekben szereplő, fémfonalak szempontjából általában nem túl „bőbeszédű” leírásokat vettünk számba, és ezeket egészítettük ki a forráskutatások és a vizsgálatok eredményeivel. Azokat a publikációkat részesítettük előnyben, amelyek nagyobb számú textília technikai dokumentációját közlik, illetve amelyekben jól datálható darabok adatai szerepelnek. Sajnos e művek zömében a szerzők inkább csak a fonalak színéről (arany, ezüst stb.) és alaktani sajátságaitól adnak felvilágosítást. Összevetve azonban ezeket az információkat az egykorú technikai leírások és az elemzések adataival mégis árnyaltabb képet kaphatunk a vizsgált korszakban szövéshez használt fémfonalakról, azok készítési módjáról. Ez egyben, úgy véljük, érvényes lehet - a hímzésekkel kapcsolatos fenti megfontolásokat figyelembe véve - a hímzőfonalakra és a különböző késztermékek, pl. csipkék, paszományok stb. fémfonalaira is. A kialakult kép a pontosabb dokumentációk és további sok-sok vizsgálati eredmény segítségével, reményeink szerint - egyre jobban megközelíti majd a valóságos helyzetet. Ahhoz, hogy a változásokat jobban nyomon követhessük, az adatgyűjtést nem korlátoztuk a 16-17. század fordulója körüli időszakra, hanem kiterjesztettük a 16. és 17. század egészére. A különböző szakkatalógusokban, kiadványokban közölteket — kellő ismeretek és illetékesség hiányában — nem „bíráltuk felül”, sem az eredet, sem pedig a datálás szempontjából. Ezen adatok, illetve mások vizsgálati eredményei tekintetében is szigorúan a publikált anyagra támaszkodtunk. Nem tettünk különbséget szövettípusok között, és ha egy textílián több ugyanolyan fémfonalat említett a leíró (pl. az alap és a minta szövésénél egyaránt aranyszalag szerepel), azt egy fajtának tekintettük, és egy tételként szerepeltettük az összesítésben. Nem vettük figyelembe azokat a darabokat, amelyeknél kérdőjeles a kor, illetve az eredet (kivéve, ha pl. itáliai vagy spanyol, tehát európai műhelyeket említ a leíró). Természetesen nagyon sok katalógus, publikáció adata kimaradt az összesítésből, de a gyűjtőmunka tovább folyik. 15 Két kiragadott példa: az 1635-ben Brandenburgi Katalin által I. Rákóczy Györgynek küldött „res- tantiák” között szerepel 42. tételként: 78 papíros szkófium arany és ezüst (Szilágyi 1887, 2. füzet, 213.); Barcsay Akosné lefoglalt javai összeírásában, 1661-ben, szerepel öt matring arany-ezüst fonal. (Koncz 1887.2. füzet, 377.) 34
