Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Varga Ferenc: Népi barokk oltár kelet és nyugat határáról : a borjádi előkészületi oltár történetéről, alkotójáról, technikai érdekességeiről és restaurálásáról
Műtárgyvédelem 36 ütemben folytak, az új ikonfalon két festő dolgozott: 1783-ban Jakov Nedić, illetve 1810-ben Arsenije Vujić. Jakov Nedić a négy trónusikont fatáblára, a többi kompozíciót vászonra festette. Az ikonosztáz alsó részén — a trónusikonok alatt — két, hazánkban ritkaságnak számító Apokalipszis-jelenet kapott helyet. A trónusikonok felett apostolsor volt Deészisszel, valamint prófétasor az Istenszülő megkoronázásával, legfelül pedig — félköríves képmezőben — valószínűleg egy Kálvária-jelenet lehetett. A pécsváradi Arsenije Vujić nevéhez köthető a királyi kapu és az Istenszülő-trónus megfestése. A Matica Srpska 15. számában (1979) megjelent, a borjádi templomról szóló tanulmány az előkészületi oltár Keresztrefeszítés-ikonját is Vujiénak attribu- álja, ám stíluskritikai alapon valószínűleg inkább Jakov Nedić borjádi működéséhez köthető, ahogy a tabernákulum is. A bobotai származású Jakov Nedić (JaKOB Hejtuh; 1738-1811) - a 18. századi szerb ikonfestők többségéhez hasonlóan — nem részesült akadémiai képzésben. Nedićrol úgy tudjuk, hogy egy német festőmester műhelyében tanult — talán Pécsett vagy Eszéken -, és működése elsősorban Baranyához, valamint a Szerémséghez köthető. Korai munkáit nem túl precízen készítette elő, kompozíciói olykor pontatlannak tűnnek, később azonban tudása már az akadémistákéval vetekedett. 1806-tól fiával, Sztojánnal dolgozott. Fő munkái a borjádi szerb templom berendezésén kívül a bátaszéki ikonosztáz, a majsi szerb templom ikonosztáza és falképei, az illocskai, illetve a vinkovci (Horvátország) szerb templom ikonosztázának részei. Ezekből mára igen kevés maradt meg. A borjádi szerb templomban 1893-ban újabb nagy renoválás zajlott, majd a II. világháború utáni államosítást követően a Szerb Ortodox Egyház is kilátástalan anyagi helyzetbe került és sok parókia nem tudta fenntartani templomát, így az 1950-es,’60-as és ’70-es években néhány templomot átadtak használatra más feleke- zetnek, a háborúban erősen megrongálódott épületeket pedig lebontották. Dinko Davidov szerb kutató 1971-es, borjádi látogatásáról írja, hogy „a borjádi szerb templom gondozatlan, a tető beázik, az ablakok ki vannak szedve, idegenek járkálnak a templomban és széthordják a régi könyveket, az egyházközség iratait és a kegytárgyakat”.2 2 ,Z],aBHAOB 1979. 178 2. kép. Az egykori borjádi szerb ortodox templom (1967). Fig. 2. The former Serbian Orthodox church at Borjád (1967).
