Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kusztor Gergely: Egy 16. századi aranyozott ezüstpohár restaurálása
Kusztor Gergely • Egy 16. századi aranyozott ezüstpohár restaurálása felmerült. Minták készültek Diamant márkanevű töltött poliészterből, melyek esztétikus megjelenésűvé tétele különböző pigmentekkel történt. A kísérletek után kiderült, hogy az említett anyag nagyon rideg és a pohár falának vastagságában (0,6 mm) nem biztosít kellő tartást a tárgynak, valamint a vésett motívumok sem esztétikusak. Hasonló problémák miatt vetettük el a Devcon 5 Minute epoxigyanta alkalmazását is. A kiegészítések végül 925 %o-es tisztaságú ezüstlemezből készültek. A pótlásra szánt lemez 0,6 mm vastagságúra hengerlése után, egy reszelővei a műtárgy falának ívére kialakított fa formán, domborítottuk, folyamatos lágyítások közben. Ezután a felrajzolt hiányok kifűrészelése következett. A pontos illesztésekhez reszelővei lehetett kialakítani végleges formákat. Mivel a vésésnél viszonylag nagy erőt kell kifejteni a tárgyra, ezért ezt a műveletet még a rögzítések előtt kellett elvégezni. Az elkészült pótlások ragasztása szintén a jól bevált Araldite Liquid Steel márkanevű epoxigyantával történt (9. kép), majd a kiegészítéseket a szükséges részeken mozgóanódos elektrolízissel aranyoztuk. A pohár további korrodálódását megakadályozandó, poli(vinil-acetát) aceton-toluol (2:8) 5%-os oldatával védőbevonatot alakítottunk ki a felületen (10. kép). Mivel a tárgyat több helyen is ragasztottuk, félő volt, hogy az oldószer hatására meggyengül vagy teljesen megszűnik az epoxigyanta ragasztóképessége. Ezért nem alámerítéssel, hanem több rétegben történt ecseteléssel vontuk be. 9. kép. A kiegészítések ragasztása. Fig. 9 Gluing in the replacement part. 10. kép. A helyreállított pohár. Fig. 10 The beaker after conservation. 45
