Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kusztor Gergely: Egy 16. századi aranyozott ezüstpohár restaurálása
Műtárgyvédelem 35 104 db tárgy alkotta a leletet. A pénzek között 45 db magyar veretű dénár van (1526—1603-ig), ezeken kívül lengyel és porosz (elbingi és schweidnitzi) garasok, ill. félgarasok. A lelet legkorábbi érme IV. Kázmér (uralkodott 1445—1492) félgarasa, a legkésőbbi Rudolf KB. jelzésű 1603-as dénárja. A 16. században feltehetőleg kisebb épület vagy fészer állhatott ezen a területen. Gyengén épített, agyagból készített falmaradványok kerültek elő a leletmentés során. A műtárgyak a falnyomnál közel 1 méterrel mélyebben helyezkedtek el, feltételezhetően a földbe ásták őket. A török vész ellenére a 16. század második fele Szombathely számára viszonylag nyugodt korszak volt, sőt még a fellendülés is megindult. 1578-ban a Pozsonyban tartott országgyűlés határozata szerint a győri egyházmegye második káptalanja és a vasvári társaskáptalan, valamint a levéltár Szombathelyre, mint biztos, nyugodt helyre költözött. Egészen 1605-ig ez az állapot állt fenn. Ebben az évben a város többször is gazdát cserélt és ekkor jutottak el a törökök Szombathelyre. A gazdagabb nemesi családok lehetőség szerint elhagyták a várost, nyugatra menekülve. Ami értéket tudtak, azt magukkal vittek, a többit pedig többnyire elrejtették valahol, hogy később visszatérve ismét magukhoz vegyék. Erre legközelebb 1607-ben kerülhetett sor, azonban sokan ezt vagy nem tették, vagy nem tehették meg. Feltehetőleg a kincslelet tulajdonosával is hasonló dolog történhetett2. Előző beavatkozások a reneszánsz kincslelet poharain A leletegyüttes restaurálásának mikéntjéről és annak pontos idejéről kevés információval rendelkezünk. Egy hivatalos jegyzékből tudjuk, hogy a tárgyakat 1963. november 15-én adták át, az akkor még Országos Iparművészeti Múzeumnak. Az átvevő Sz. Koroknay Éva megyei referens volt, aki aztán restaurálás céljából továbbadta Szvetnik Joachim3 ötvösrestaurátornak. A visszakerülés időpontjáról nincs dokumentum. Azt lehet tudni, hogy egy 1975-ben megjelent kiállítási katalógus4 fotóin már restaurált állapotban szerepelnek, valamint a leírásokban is utal a szerző5 a beavatkozásokra. A 2. képen 1-es számmal jelölt pohár (leltári szám:71.4.) a restaurált tárgy, melynek előző restaurálása a későbbiekben részletesen kerül kifejtésre. A 2-es számú pohár (leltári szám:71.3) a leírások alapján az egyik legjobb állapotban előkerült tárgy. Kevésbé deformálódott, csak tisztítást és konzerválást igényelt. 2 Sz. Koroknay Éva - Szentléleky Tihamér: Szombathelyi reneszánsz kori kincslelet, Vas Megyei Tanács, Szombathely, 1964. pp. 249-254. 3 1927. május 30. Mélykút - 1988. március 30. Baja (1957-től 1987-ig az Magyar Iparművészeti Múzeum restaurátora) 4 Lovag Zsuzsa: Szombathelyi reneszánsz Kincslelet, Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 1975. 30 p. 5 Lovag Zsuzsa 40
