Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Hugyecsek Balázs - May Zoltán: Herendi díszkancsók restaurálása
Műtárgyvédelem 35 erősen korrodálódott, a körülötte lévő gipszet megszínezte. További problémát jelentett ugyanezen amorett figura korábban visszaragasztott, eredeti jobb lába. Mivel a ragasztóanyag öregedett és barnás színű volt, esztétikailag indokolttá vált eltávolítása. Lőrinc Judit4 az 1990-es évek végén poli(vinil-butirál) acetonos oldatával ragasztotta vissza ezt a darabot a műtárgyhoz. A restaurátori gyakorlatban ismert a PVB hővel szembeni gyenge ellenálló képessége, ezért óvatos, kb. 1 percig tartó hajszárítóval történő melegítés hatására, gyenge fizikai ráhatást követően elvált a törésfelületről. Ilyen ragasztóanyag több helyütt a meglévő, a kancsóhoz mellékelt darabokon és a tárgyon is látható volt. Ezeket acetonos pakolás után mechanikusan, szikével, majd acetonos papírvattával sikerült eltávolítani. A kisebb résekben még így is maradt mindhárom kiegészítő- és ragasztóanyagból (PVAc, PVB, gipsz), ezért hidrogén-peroxid 20%-os desztillált vizes oldatával ecsetelve, üvegceruzával kellett folytatni a tisztítást. Az említett eljárás elengedhetetlen volt, mivel az új kiegészítések tartós rögzítésének az egyik alapfeltétele, hogy a törésfelületek tiszták legyenek, és a visszamaradt, megöregedett anyagok később ne tehessenek kárt az új részekben (pl. a gipsz magába szívja a nedvességet, duzzad, apró hajszálrepedések jelennek meg a törésfelület mentén, majd leválik a kiegészítés). A hidrogén-peroxidot több ízben történő desztillált vizes öblítéssel sikerült eltávolítani a felületekről. A „Levegő” díszváza talapzatán és a kiöntőnyíláson korábban alkalmazott, aranyozást imitáló retusálás réztartalmú (Id. XRF vizsgálat), ennek eltávolítása csipeszbe fogott acetonos vattával történt. Ugyanezen díszváza tetején elhelyezkedő amorett teste, és a szelet fújó nőalak jobb szárnya nagy felületen ismeretlen alapanyagú ragasztóanyaggal volt felragasztva. A törésfelületek közti kohéziós erő nagyon erős, a ragasztás pontos, eltávolítása a tárgy sérülését is okozhatná, ezért ez nem volt indokolt. Az eredeti felületeket fedő festés oldószerének megállapítására oldódási próbákat végeztünk, és az UV megvilágításban rögzített felvételek térképet biztosítottak a lokális alkalmazásához. A fedő lakkréteg, és a retusáláshoz felhasznált festék eltávolításához az aceton bizonyult a leghatékonyabb oldószernek. Végül a tárgyak egész felületének, valamint a belsejüknek a tisztítása zsíral- kohol-szulfát 2%-os desztillált vizes oldatának habjával, műanyagszőrű ecsettel és hosszú szőrű kefével történt, majd desztillált vizes öblítés következett. így a felületen lévő légköri, és a bontás közben rákerült újabb szennyeződéseket is eltávolítot4 A Magyar Nemzeti Múzeum szilikát restaurátora. 6. kép. Az eltávolított kiegészítések. Fig. 6 Removed replacements. 146
