Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Darabos Edit: Carlo Bugatti-bútorok pergamenborításának restaurálása
Darabos Edit • Carlo Bugatti bútorok pergamenborításának restaurálása A pergamenről és tulajdonságairól A szakirodalom azt a bőrt nevezi pergamennek, melyet cserzés nélkül, meszezve készítenek, s különböző felületmegmunkáló eljárásokkal kísérve, keretre feszítve szárítanak meg. A bőrkikészítés során az alkalmazott cserzőanyag beépül a kollagén molekulák közé, s azok későbbi védelmét szolgálva, a vízzel és mechanikai hatásokkal szemben ellenállóvá teszi. A kikészített bőrben megőrződik a kollagén eredeti térhálós szerkezete; ezzel ellentétben, a pergamen feszítése során a kollagén rostok a felülettel párhuzamosan próbálnak elrendeződni. Az így létrejött mesterséges kollagén szerkezet stabilitását a bőr eredeti ragasztóanyagai biztosítják. A pergamen a bőrrel szemben alapvetően más mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanis a kimerevített rostszerkezetnek köszönhetően nem képlékeny, s formára alakítása csak nedvesítve lehetséges. Ameddig a kifeszített rostszerkezetet nem éri külső hatás, addig alakját, mechanikai tulajdonságait is képes megőrizni. A cserzőanyag hiánya miatt azonban rendkívül érzékeny a vízfelvételre és leadásra, melyekre gyors és drasztikus állapotváltozással - deformálódással és zsugorodással — reagál, mivel a feszítve szárítással a kollagén rostok közötti keresztkötések szakadnak meg, amelyek az újbóli vízfelvétel során visszarendeződni igyekeznek. Felhasználásakor általában figyelembe veszik, hogy az állati irhán belül eltérő mechanikai tulajdonságokkal rendelkező területek vannak. Ez egyrészt a rostsűrűségbeli különbségből adódik, másrészt egyes területeken belül más és más a kollagénrostok fő irányultsága. Felhasználás szempontjából az ún. hátbőr - a gerincoszlop melletti két oldal — a legértékesebb. Az ün. hasi, vagy lágyéki területeken a kollagén szerkezet jóval lazább, mechanikai tulajdonságai is rosszabbak, s természetesen a későbbi behatásokra is másként reagál. Készítéstechnikai megfigyelések a Bugatti bútorok restaurálása kapcsán Ugyan L’Ebé Bugatti visszaemlékezése nem részletezi a pergamennel borított bútorok készítésének technikáját, ám a restaurátorok megfigyeléseivel kiegészített megjegyzései, ha vázlatosan is, de rekonstruálhatóvá teszik készítésük módját. A munka során borjú-, kecske- és több esetben juhbőrből készült pergament használtak fel. Az esettanulmányokban az ülőfelületek kialakításáról is képet kapunk. A pergament egy vékony fakeretre szegelték fel, csupán papírral alábélelve vagy alátét nélkül.' Ezt magyarázhatja, hogy Bugatti bútorai inkább luxus-, mintsem használati tárgynak készülteké Meincke tanulmányában egy olyan szék restaurálásáról számol be, ahol a pergament közvetlenül a fára ragasztották fel. Az elvégzett anyagvizsgálat szerint 7 8 7 Munn 1989, Kitchen 1992, Giovanni 1999, Meincke 2002 8 Több neves megrendelőjének a neve ismert, így Arturo Toscanini és Alberto Giacometti is vásárolt a művésztől bútorokat. A. Giovanni a Giacometti műteremből származó bútordarabok restaurálásáról számol be cikkében. 13
