Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Sárvári Katalin: Tanagra jellegű festett terrakotta szobor restaurálása
Sárvári Katalin • Tanagra jellegű festett terrakotta szobor restaurálása az oldalak vonalvezetésére - megnagyobbítható volt a gipszház. Ezt a megfelelő felületvédelem (plextolos víz, szappan) után újabb talpkiegészítés formába préselése követte. így már a szilikát zsugorodása az ideális méretet adta. A székláb esetében azonban ez a lehetőség a kétoldalas negatív forma miatt nem működött. Felmerült kiegészítőanyagként a gipsz, mely formatartó ugyan, és nem produkál ilyen látványos méretvesztést, de nem képes olyan keménységre, mint a természetes szilikát alapú modellező massza. Könnyebben kipattanhatnak belőle darabok, amennyiben a szobrot nem megfelelően tárolják, mozgatják. Ezért próbaöntésekre volt szükség, töltőanyagokkal és egyéb anyagokkal stabilizálva a szilikát massza tulajdonságait. Alternatívaként felmerült a fogászati gipsz is, mely keményebbre köt a modellgipsznél és ez a tulajdonsága töltőanyagok hozzáadásával még tovább növelhető. Az elvégzett kísérletek alapján azonban bebizonyosodott, hogy a kiegészítésnek szánt anyag tulajdonságai a töltőanyagoktól inkább gyengültek, mintsem erősödtek. A kiegészítések elhelyezkedését figyelembe véve - azt, hogy nagy és szabadon levő pótlásokról van szó - mindenképpen egy olyan anyagot kellett választani, amely a lehető legjobb tulajdonságokkal rendelkezik; ezen követelményeknek a természetes szilikáttartalmú massza felelt meg leginkább. Az utólagosan megfaragott formákba lepréselt természetes alapú szilikát száradás után megközelítőleg jó méretre zsugorodott. A törésfelület pontosan illeszkedett, csak a szabad oldalak igényeltek minimális utómunkát. A kiegészítések UHU Hart ragasztóval kerültek rögzítésre, amely gyorsan köt, erős, stabil, ugyanakkor vékony ragasztófilmet eredményez. Jó az ellenállóképessége, de amennyiben a szobor később, további vizsgálatoknak lenne alávetve, annak eredményét sem befolyásolja, mivel a felületről könnyen, maradéktalanul eltávolítható duzzasztással. Retus A terrakotta színű, természetes szilikát alapú kiegészítőanyag száradás után egy kissé narancsos, de égetett agyag színű kiegészítéseket eredményezett. A néző számára egységes kép érdekében a festés teljesen beilleszkedő retussal készült; amit festéspróbák előztek meg. A próbák elsődleges célja volt meggyőződni arról, hogy szükséges-e lealapozni a kiegészítést vagy az közvetlenül festhető. A plextolos alapozással készült minta meggyőzőbb volt. Ezért a kiegészítésekre egy réteg, 10%-os Plextol került, majd Gesso fehér festékkel vastagabb rétegben a mintadarab aláala- pozása következett. A festék darabosságából adódóan már így megjelent egy olyan textúra, mint a tárgy egyenetlen felülete. Száradás után akrilfestékkel felkerült az okkeres patinaszín, majd a szürkés „penészzöldre” színezett fehér. Miután ez a réteg is megszáradt, pontozva és stuffolva a tárgy alapszínét adó legsötétebb barna került felhordásra. A retusálás a széktámlával kezdődött, a fentebb leírt módon (8. kép). A megfelelő felület kialakítása ecsettel festéssel kombinált szivacsos stuffolással, illetve a kiegészítés és a tárgy közötti vékony illeszkedési vonal összemosásánál pontretussal történt. A munka az eredeti székláb felragasztásával és az illeszkedési 135
