Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Sárvári Katalin: Tanagra jellegű festett terrakotta szobor restaurálása
Műtárgyvédelem 35 született tárgyleírás alapján egy lehetséges rekonstrukciós rajz készült. A munkát nehezítette, hogy az ismert Clotho-ábrázolások a — Déri által gyűjtött szoborral ellentétes módon - fogják a fonalat és az orsót. A tanagra szobrok története, Tanagra város helye és szerepe a görög birodalom életében Tanagra híres város Boiótiában, Attika északi határán, Thesszália és a Peloponné- szosz között. Az újkorban sok feltárt temetője révén került ismét a köztudatba, nemcsak a romok, síremlékek szépsége, mint inkább a sírokban lelt rengeteg kis terrakotta szobrocska kapcsán. Ezek, hasonlóan az egyiptomi usebtikhez, sok helyen sírszobrocskaként funkcionáltak, de a lakosság körében amolyan fogadalmi ajándékként, sokszor az istenek oltárán is helyet kaptak. Ezek a 10—30 cm magasságú szobrocskák, a teljes görög szobrászat összes jellegzetességét magukon viselik — az istenszobroktól a hétköznapi embereken át a gyermekjátékokig. Az alakok ábrázolása a Kr. e. 4. századtól teljesen eltérőnek mutatja a szobrokat a korábbiakhoz képest. Sokkal elevenebbek, mindegyikük külön, önálló egyéniség, szinte már-már él. Nagyobbrészt nőket ábrázoltak, aminek kultúrtörténeti jelentősége is van, mert ezen szobrocskák segítségével rekonstruálható leghitelesebben a korabeli ruha-, és hajviselet. A gyártóközpontok és a szobrok kronológiai meghatározását nagyban megnehezíti a 19. század végén elkövetett sok sírrablás, és a szobrok iránti magas kereslet. Méretükkel és megjelenésük bájával tökéletesen beleillettek a megkésett kispolgári otthonok miliőjébe. Készítéstechnika Az archaikus korban ezeket a szobrokat kézzel formálták és úgy égették ki. Később két darabból álló mintákat kezdtek használni, és ebbe öntötték bele az agyagot. Ez a technika nagyban felgyorsította a tanagrák készítését, és lehetővé vált egyfajta sorozatgyártás. Az öntéshez két darabot használtak — egyet a szobor elejéhez, egyet pedig a hátához. A darabokat aztán összeillesztették, majd a szobrokat mésztejbe mártották, és kiégették. A sokszorosítás ellenére a szobrok hátát nagyon gyakran utólag mintázták meg kézzel, és mindig hagytak égetőlyukat, hogy a szobor ne robbanjon szét. A görögökre jellemzően, az egyes felületeknek megvoltak a maguk színei: a bőrt általában pirosra vagy okkerra, a szemet és a hajat barnára vagy feketére, a ruhát rózsaszínre, kékre vagy fehérre festették. A sárgát az aranyozás jelölésére használták. A zöld szín előfordulása viszonylag ritka. A mindennapi életből vett jelenetek mellett legnagyobb számban istenszobrok kerültek elő - közülük is legkedveltebbek Dionüszosz, a bor istene, és Aphrodité, a szerelem istennője voltak, de a görög pantheon szinte valamennyi istenéről maradtak fenn legalább töredékes szobrocskák. Az istenszobrok mellett kedveltek voltak a kor nagy színészei, táncosnők, komédiások, muzsikusok megjelenítései is. 128
