Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kürtösi Brigitta: Aquincumi mozaikpadló-töredék restaurálása és vizsgálatai
Műtárgyvédelem 35 krétaszerű, kalcitból álló halmazokként jelennek meg (vékony repedésekkel), melyek ún. tartalékok a vakolatban. A modern, finomszemcsés mészhidrátokkal készített habarcsokhoz képest a klasszikus módszer szerint készített habarcsokhoz kevesebb víz szükséges, így kisebb a habarcs zsugorodása is. A felhasznált vízmennyiség egy része ez esetben a még oltatlan részeket oltja. Az így létrehozott vakolat kémiailag kötötté válik, sűrűbb és kötőanyagban gazdagabb, de ettől függetlenül mégsem repedezik. Ezeket a tulajdonságokat használták ki a tömött, nagy szilárdságot igénylő padlóalapozásoknál. A jó minőségű, tiszta, vermelt oltott mész más kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. Jó feldolgozhatósága, vízmegtartó képessége miatt freskó festéséhez alkalmazták a római mesterek. A mészcsomók nedvesség hatására aktiválódnak. Kötőanyag nyerhető belőlük, ami vándorol a teljes vakolatrendszerben, és képes „összestoppolni” a mikrorepedéseket, ezúton növelve a szilárdságot. Egy ilyen mészcsomó anyagának röntgen-diffrakciós vizsgálatára is sor került. Ez alapján az összetétel: 99% kalcit (CaC03), és 1% kvarc (Si02). Megállapítható az előbbiek alapján, hogy a mozaik habarcsokhoz felhasznált meszet nem dolomit tartalmú mészkőből állították elő, és a beágyazó habarcsban használt mészkőpor is csak minimális mennyiségű dolomitot tartalmaz. Lényeges szempont a töltőanyag szemcseméret-eloszlása a vakolatban. A változatos szemcseméret alkalmazása növeli a nyomószilárdságot. Az apróbb szemcsék kitöltik a nagyobb szemcsék találkozásánál keletkező üregeket; egymást támasztják, csak a szükséges mennyiségű kötőanyagnak hagyva helyet. Mivel a kötőanyag csak a szemcseközi teret tölti ki, a szemcsék egymáshoz támaszkodnak, így nem tud zsugorodni a vakolat, ezért nem repedezik. A mozaikpadlókhoz felhasznált kövek mészhabarcsba történő rakásakor a habarcs kezdeti szilárdulása nem a kémiai átalakulással járó reakción alapul, hanem az anyagok felülete és a víz közötti kapilláris erők okozzák. Majd a levegő CO, tartalma és a Ca(OH)2 reakciójával indul be a kar- bonátosodás, ami hosszú időn keresztül zajlik. A töltőanyag szemcséinek formája is meghatározó a vakolat szilárdsága és tartóssága szempontjából. A tapadás annál jobb, minél szögletesebbek a szemcsék. A legömbölyített forma lazább szerkezetet eredményez megegyező kötőanyag mátrixban. A vakolatmintákat savas kezelésnek vetettük alá (10%-os sósav). Az így oldható karbonátos részek eltávolítása után vizsgálhatóvá vált a savoldatlan maradék. Ameny- nyiben a töltőanyag karbonátos komponenseket tartalmazott, mint ahogy ez esetben is, úgy a savas kezelés hatására a meghatározott ásványspektrum szegényebb lesz, mint amilyen eredetileg lehetett, mivel nemcsak a kalcit és a dolomit, de akár az arago- nit, az apatit és a limonit is eltűnhetett. A vakolatminták maradékai minden esetben tartalmaztak kvarcot és téglatörmeléket. A téglatörmelékből és téglaporból kioldódó vas megszínezte a világos árnyalatú töltőanyagszemcséket. Az aquincumi habarcsok kvarctartalma magas és szemcseméreteiben is jóval eltér az összehasonlításban szereplő nagyharsányi mintákétól. Az apró kavicsok ugyanúgy jelen vannak bennük, mint az iszap frakció. Ez a jelenség magyarázható a Duna közelségével. A röntgen-diffrakció és a derivatográfia is csak a kristályos kvarcot mutatja ki, az amorf kovasav változat 118
