Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Csontos Katalin - Balla Gabriella - Bajnóczi Bernadett - Tóth Mária - Dobosi Gábor: Giovanni di Nicola Manzoni majolika tintatartója : anyagvizsgálati eredmények és a restaurálás folyamata
Műtárgyvédelem 34 osztályozott kvarc- és kalcittöredékek jelennek meg elszórtan (4b. ábra). A nagy- mennyiségű kalcit, valamint a klorit jelenléte arra utal, hogy az alaptesthez képest alacsonyabb hőmérsékleten kiégetett (550-650°C), kevés ideig hőntartott kerámiát használtak fel. A tárgy pótlásainak másik része gipszből készült (pl. talapzat). A gipszes kiegészítés a kerámiapótlásokon is megtalálható, vagyis két restaurálási szakaszt különíthetünk el. A gipsz mellett cinkit (cink-oxid) és/vagy barit is megjelenik (5. ábra), amelyeket valószínűleg fehér festékként alkalmaztak. A gipszhordozóra különböző színű hideg festést vittek fel, gyakran több rétegben egymás felett. A barna színű festékanyagban minium és hematit színadó pigmenteket azonosítottunk (5a. ábra). A kékre festett kiegészítés fő fázisai a gipsz, cink-oxid és barit, a zöldre festett pótlás gipszet és bari tot tartalmaz (5 b. ábra), kimutatási határ felett színadó pigmentet nem azonosítottunk a mintákban. A kék és a zöld színhez feltételezhetően szerves festéket használtak restaurálás során. A címer kék festékanyagában szintén nem mutatható ki színadó pigment, csak gipsz és cink-oxid azonosítható, amelyek alapján valószínű, hogy a címer korábbi restaurálása a gipszes kiegészítések felvitelével egyidejűleg történt. Restaurálás Tisztítás A tárgy megtisztítása, a lerakódások és kiegészítések eltávolítása lassan, több fázisban történt. A rövid ideig tartó, 40°C-os, zsíralkohol-szulfátos vizes áztatást a helyi, egy-egy részletet beborító pakolás alkalmazása követte. A meleg víz csökkenti a ragasztóanyagok és egyes kiegészítő anyagok tapadását a kerámia felületéhez, ezt követően mechanikusan könnyebben leválasztóatóvá váltak a nem kívánatos részletek (6. kép). Helyenként gyenge oldószeres (aceton és 96%-os denaturált szesz) dunsztolás is szükségessé vált. Végezetül a szétválasztott töredékeket bő vízzel átöblítettük, majd alaposan megszárítottuk. A tisztítás közben az ép mázas felületre (pl. a talapzatra, Mária testének alsó részére) korábban felvitt vastag gipszes rétegek és a hideg festés fokozatosan leváltak (7. kép). Ekkor igazolódtak be az állapotvizsgálatkor feltételezettek, miszerint többféle kiegészítést és ragasztóanyagot használtak a korábbi restaurálások folyamán (8. kép). A gipszes kiegészítéseket (pl. talapzat, oroszlánok, medence pereme, kutyafej, lófej és -láb, tető hátsó része és a gyermekalakok) önmagában vagy drótcsapolás- sal, a kerámia kiegészítéseket (pl. két király teste, Mária testének felső része és a kis Jézus feje, az istálló jobb oldala) sellakkal és műgyanta (?) ragasztóval rögzítették. A gipsz kiegészítéseket nemcsak plasztikai pótlásra, hanem a csapolások eltüntetésére is alkalmazták. 74
