Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta: Bevezető: születésnapi köszöntő helyett : in memoriam Éri István : szabálytalan nekrológ
a külföldi múzeumokban folyó műtárgyvédelmi tevékenységet, hogy le tudjuk fordítani és idehaza hozzáférhetővé tenni a fontos eredményeket. A könyvtárba bejövő bel- és külföldi kiadványokat villámgyorsan átnézte (fantasztikus gyorsolvasó és sasszemű lektor volt), és cetlikkel küldte azokat tovább: „Lássa XY”. Majd természetesen számon kérte, hogy elolvastuk-e az általa kiszignált anyagot. A nyelvtudás azért is kötelező volt, hogy tudjunk kommunikálni, hogy tudjunk külföldre menni (amikor lehetett) és ott tanulni, körülnézni, és tudjuk a külföldieket idehaza fogadni. Kellett országos és nemzetközi konferenciákat szervezni, hogy legyen lehetősége a múzeumi szakembereknek (restaurátoroknak, természettudományosoknak, muzeológusoknak) találkozni más országbéli kollégáikkal, tapasztalataikat, ismereteiket megosztani egymással, hogy hírünk legyen a világban, hogy tudják hol van Magyarország __Alkalmasint a konferenciákon fel kellett szolgálni a vacsorát (ha épp nem v olt személyzet), vinni a külföldiek bőröndjét (mert nem volt hordár), majd átöltözni és elnökölni egy-egy szekcióban, természetesen előadást tartani, tolmácsolni, este pedig „feldobni a hangulatot”, táncba vinni a bátortalanabbakat. Es meg kellett tanulnunk kiadványt szerkeszteni, korrektúrázni, majd ha a szükség úgy hozta, a kiadványokat elszállítani a rendeltetési helyükre (szatyorban, villamossal). Akkor sokszor tehernek éreztük mindezt, talán fel sem fogtuk, mi az értelme. Majd mikor megértettük a célt, már szívesen csináltuk, valahogy kerekké vált minden. És közben tanítani, és ismét csak tanítani kellett, hogy mások is megtudják, amit nekünk sikerült megtanulnunk. Egy éves lett az addig három hónapos, alapfokú res- taurátorképzés, elindult a gyűjteménykezelők oktatása, kétéves szaktanfolyamokat szerveztünk, és ötévessé vált az egyetemi tárgyrestaurátor képzés. Jegyzetek jelentek meg, rendszeressé vált a Múzeumi Műtárgyvédelem kiadása, idegennyelvű konferenciaköteteink cserekiadványként segítették elő szakkönyvtárunk gyarapodását. Vajon mennyit sikerült továbbadnunk mindabból, amit a Főnöktől kaptunk? Ülünk az asztalnál, tervezzük egy külföldi csoport látogatását. Az egyik kolle- gina elővesz egy kockás papírt, „táblázattá alakítja”, majd beírja óra-percre ki, mikor fogadja, honnan hová vezeti a vendégeket, mennyit beszél a műhelyében, kinek adja át a látogatókat - közben megjegyzi, emlékeztek, mindig így csináltuk a Főnökkel a veszprémi szemináriumok előtt__ K ét hete ismét takarítottunk, majd dekoráltuk a folyosót - brigádmunkában - a Könyves Kálmán körúton. Természetesen, jókedvűen — vendégeket vártunk. Senki nem nézte az órát, beesteledett. Es akkor eszembe jutott, hogy a „fontos” és „jelentős” dolgokon túl hány apróbb-nagyobb rezdülésben, tevékenységben is tovább tud valaki élni és hatni a környezetére. Köszönjük Főnök! Járó Márta 6
