Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Csontos Katalin - Balla Gabriella - Bajnóczi Bernadett - Tóth Mária - Dobosi Gábor: Giovanni di Nicola Manzoni majolika tintatartója : anyagvizsgálati eredmények és a restaurálás folyamata
Műtárgyvédelem 34 ölében ülő kisded Jézusra emeli, kezét összekulcsolja, jobb térde mellett talpas, fedeles tömjénfüstölő. A királyok mellett nagytestű, rövid szőrű, nyakörves kutya ül. A körplasztika hátsó oldalán az istálló mögött két apród serénykedik a napkeleti bölcsek fehér lovaival. Két paripa díszes nyeregtakaróval, magas kápájú nyereggel felszerszámozott, kötőféküket az egyik apród tartja. A harmadik, kisebb termetű, ágaskodó lovat szőrén üli meg a másik apród. A lovak mellett nagytestű, rövid szőrű sárga kutya áll, nyakán bőröv. A karéjos nyílás mellett balra gyertyatartó, mellette címerpajzs, felületén hideg festéssel, fehérrel (ezüsttel) és kékkel hétszer vágott pajzs, a fehér mezőkben ötágú sárga (arany) csillag. A nyílás mellett jobbra kis vázácska-forma edény. A kompozíció fő nézetén alul, lent, a lapos, zöld, háromágú talapzaton, két oroszlán lába alatt és közöttük sötétszürkével GOVAN GOVAN GOVAN felirat. A kis, kerek fiók oldalán, körben kapitálisokkal írt, három részre osztott felirat, az oroszlánalakok fejével tagoltan, kobaltkékkel P (a betű hosszú szára keresztben végződik, feloldva: per) . ALIAM . VIAM . REVERSI. SVNT / INREGIONEM . SVAM . FECIT . IOANES / NICOLAI. DEMANZONIBUS . DECOLLE. Mária zsámolyán kékkel AVE . MARIA felirat. A fiókban, a karéjokkal tagolt nyílás alatt, elöl sárgával: ACHOLLE felirat. Az istálló belső hátsó falán hatszögű, csillag alakú áttörés fölött és a szőrén meglovagolt fehér ló jobb farán kékkel G betű. Kardos Tibor értelmezése szerint a tintatartót a Coliéból való Nicola Manzoni fia, Giovanni készítette (Cserey in Péter 1988, 44.). A figurális díszítésű tárgy íróeszközök tárolására szolgált. A középső, fiókszerű részben a tollakat, a tollak hegyesre faragásához szükséges kést, esetleg kisebb edényben hamut - amelyet a tinta szétfolyásának megakadályozására szórtak a papírra — tarthattak. A nyílás melletti kis, vázaforma edényben tárolták a tintát, a bal oldali kis, hengeres edényke gyertyatartóként szolgált. A tintatartót analógiái, elsősorban a Museo Internazionale déllé Ceramiche, Faenza gyűjteményében lévő 13935 leltári számú, datált, 1509-es darab (Rava- nelli Guidotti 1998, 233-235, kát. 51.), valamint a Victoria and Albert Museum gyűjteményében lévő darabok alapján leírói korábban faenzai alkotásként tartották számon. Az első kutató, aki Colle Val d’Elsát mint e darabok készítési helyét határozta meg, Luciana Arbace volt (Arbace 1996), Alberto Piccini pedig az ismert Manzo- ni-műhelyben készült darabok ikonográfiái és stíluskritikai elemzését végezte el, és közölt egy dokumentumot, amely szerint 1530-ban Giovanni Manzoni leszármazottai eladták a házat Val d’Elsában, az iparosnegyedben, ahol a műhely volt. (Piccini 2002, 37-51.) Marino Marini ismertetése szerint (Wilson-Sani 2006-2007, II, 54-65, kát. 87.) jelenleg huszonkét hasonló asztali tintatartó ismert a világ múzeumaiban (köztük az említetteken kívül a szentpétervári Ermitázsban, a sévres-i múzeumban, a genfi Ariana múzeumban) és továbbiak magángyűjteményekben. Ebből tizenöt Jézus születése ábrázolással készült, de csak három olyan ismert, amelyen széles, fiókszerű elemet láthatunk, körben feliratokkal.” 66
