Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bernád István - Jilg Enikő: A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom gótikus ülőfülkéiben talált freskók története és a 2006–2009 közötti restaurálásuk összefoglalása
Műtárgyvédelem 34 de a bíráló bizottság tanácsára (a nedvesség- és hőmérséklet változások káros hatásait elkerülendő) végül azok leválasztására és új hordozóelemre történő átültetésére került sor. A leválasztást megelőzően a mélyebb hiányokat a restaurátor vakolattal tömítette. A pergő festékréteget poli(vinil-alkohol) oldattal itatta át és préseléssel rögzítette. A teljes felület letisztítása után védelemként és egyben támaszként kar- boxi-metil-cellulózzal átitatott géz-, selyempapír- és lenvászon rétegeket ragasztott a festményekre, majd a vakolattal együtt lefűrészelte azokat a falról. Az alsó réteget lesorvasztotta, csak a simítóvakolatot hagyta meg, mivel ez tisztának és szilárdnak bizonyult. A freskókat a hátoldal felől poli(butil-metakrilát) oldattal itatta át, ami fokozta a szilárdságot, és biztosította a festékréteg stabilabb kötődését is. Ezután került sor az új, vízzáró, szilárd és könnyű hordozószerkezet felépítésére, mely hat rétegből áll: 1. epoxigyanta réteg; 2. epoxi-beton réteg (dunai homokkal kevert epoxigyanta); 3. a rugalmasságot biztosító „írezetlen” üvegszövet; 4. újabb epoxi-beton réteg; 5. üvegszállal erősített poliészter rács; 6. epoxi-beton. A szerkezet vastagsága a dokumentáció szerint 4 cm. Az esztétikai helyreállítás során Deák először a lehető legalaposabb tisztításra, a korábbi beavatkozások nyomainak eltüntetésére, majd minimális retusra törekedett. Csak a vakolathiányokat tömítette műgyantás kőporral; akvarell retust pedig csupán azokon a helyeken alkalmazott, ahol nem volt szükség rajzi kiegészítésre. A Műemléki Felügyelőség már ekkor, 1968-ban tervbe vette az átültetett freskók szintbeli, a vakolat kimélyítésével és légrés hagyásával történő visszahelyezését a fülkékbe. Ehhez Deák készített egy-egy, a freskók méretével azonos poliészter rácsot, melybe bronz csapokat épített, illetve kifúrta a falazatban a csapok későbbi helyét. A rács epoxi-beton rétegbe ágyazva rögzült volna a freskók hordozószerkezetéhez. A munka azonban végül félbeszakadt, mikor 1968 őszén az OMF kőrestaurátor csoportja megkezdte az ülőfülkék kőkeretének javításait. A falképek visszahelyezését és a körüljáró esztétikai összképének kialakítását 1969 elejére tervezték, de erre már nem került sor. A leválasztott freskókat egy ideig az északi oldalkápolnában állították ki, majd — talán újabb helyreállítási munkák miatt - „ideiglenesen” átkerültek a szentélybe. A 2006—2009 közötti restaurálásokról A műtárgyak 2006-ban diplomamunka céljára a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékére kerültek. Restaurálásuk három részben történt. 2006—07-ben a négy angyal mellképet Dóka Sára és Galambos Adrienn restaurálta, nagyjából hasonló eljárással6. Mivel a négy kép állapotát előzőleg Deák Klára a kornak megfelelő módon stabilizálta és a leválasztott freskókat korszerű hordozóra átültette, komolyabb beavatkozásokra nem volt szükség. Ami leginkább szembetűnő 6 54 Restaurálási dokumentáció a Belvárosi plébániatemplom 2. és 9. ülőfiilkéje angyal mellképeinek restaurálásáról, Dóka Sára, 2006/2007 Restaurálási dokumentáció a Belvárosi plébániatemplom 17. és 21. ülőfiilkéje angyal mellképeinek restaurálásáról, Galambos Adrienn, 2006/2007.
