Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Séd Gábor - Osgyáni Vilmos - Várbíró Erzsébet: Zsolnay Vilmos emlékművének restaurálása (fém, kőépítmény, kerámia)
Műtárgyvédelem 34 A felmerült műszaki problémák megoldása és a restaurálás kivitelezése szinkronban történt, melyre az átadásig szűkös hat hónap állt rendelkezésre. A felújítási szakaszok alatt a munkában résztvevők rendszeres konzultációkat tartottak, ugyanis nagyon sok probléma merült fel. Első lépésben a statikai megerősítést kellet megoldani, ezt követhette a szobor kiszárítása és szigetelése, ami az egyik legtöbb nehézséget jelentő feladat volt. A sok lehetőség mérlegelése után az aktív elektro-ozmotikus elven alapuló talajnedvesség elleni szárítási módszert választottuk (15. kép). Ez egy olyan, utólagos szigetelési módszer, amely a kapilláris felszívó erő hatására kialakuló nedvesség, oldatáramlás irányát a falba helyezett ellentétes pólussal megváltoztatja. Tehát, a felszívódó nedvesség mozgása a csekély egyenáram hatására ellentétes irányra vált, és a talaj felé mozog. A minták sótartalma nem érte el a 0,5 tömegszázalékos határértéket, ezért külön só-lekötésre nem volt szükség. A másik megoldandó feladat a cserére szoruló, illetve a hiányzó kerámiák legyártása volt. A plutonitról ismeretes, hogy magas hőmérsékleten, de nem teljes tömörödé- sig égetett kőagyag, melynek masszája durva samott és porcelán őrleményből áll. Színét az agyag vastartalma befolyásolja, felületét mázzal nem vonják be. Ezeket az adatokat ismertük, azonban az anyagösszetétel eredeti arányait és a pontos égetési hőfokot nem. Ezeken az értékeken már elég egy kis eltérés ahhoz, hogy a késztermék használhatatlanná váljon. A szárítás és az égetés során minden agyagáru kb. 10%-ot zsugorodik. Ezek, a sok esetben 100 kg-os elemek a száradás során, a 10 cm-es zsugorodás mellett egyéb változásokat is szenvedhetnek, például repedezhetnek, deformálódhatnak. Az új darabok gyártása alaposan próbára tette a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. munkatársait — bár fontos megjegyezni, hogy akkor is meglehetősen nagy selejtszámban gyártották ezeket a termékeket, amikor az anyag pontos összetétele ismert volt. A restaurálás a tisztítással kezdődött. A felületre cementálódott szennyeződés eltávolítására, mint leghatékonyabb módszert, a szemcseszórásos, alacsony nyomású, vizes-dolomitporos tisztítást találtuk, hiszen a plutonit keménysége lehetővé tette ennek a nagyon hatékony technikának az alkalmazását. A tisztítást követően történt meg a bronzszobrok leemelése, így lehetőségünk nyílt egy további állapotfelmérésre, hiszen az addig nem látható szennyeződések, illetve a bronzalakok takarásában lévő hiányosságok, és sérülések is felszínre kerültek. Ezt követően minden ép, restaurálható, illetve újragyártandó elemet beszámoztunk és lajstromba vettünk. Szám szerint összesen 381 darab kerámiát. A tisztítás után megkezdtük az elemek bontását. Ehhez a munkához el kellett távolítani azokat a részeket, melyek nem eredeti darabok voltak, és azokat, amelyek a meggyengült rögzítőhabarcs miatt a helyükről elmozdultak és eltörtek. Az átvizesedett téglamag száradását gyorsító elektro-ozmotikus rendszer furatainak elhelyezése miatt szükségessé vált több, előre nem tervezett ép kerámia lebontása is. A talapzat kőrészeinek eltávolítása során derült ki, hogy sok, statikai funkciót betöltő kőelem olyan mértékben sérült, hogy kibontásuk és cseréjük elkerülhetedenné vált. Emiatt a mellékalakok alatti összes oszlopdíszt ki kellett emelni. Az alátámasztás nélkül maradt párkánypadokat alá- dúcolással erősítettük meg. A bontást a restaurálás, majd a visszaépítés követte. 220
