Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Séd Gábor - Osgyáni Vilmos - Várbíró Erzsébet: Zsolnay Vilmos emlékművének restaurálása (fém, kőépítmény, kerámia)
Műtárgyvédelem 34 beavatkozások, javítások, de ez csak „tűzoltás” volt, az alapproblémához nem nyúltak. Végül 2007-ben döntés született a műtárgy teljes helyreállításról. A szoborcsoport összetettsége miatt a munkát három terület szakemberei/restaurátorai végezték. A tanulmány részletesen beszámol az emlékmű bronz szobrainak, kemény mészkő alapépítményének és plutonit kerámiáinak restaurálásáról, melynek eredményeként a szobor újra eredeti fényében látható. A Zsolnay emlékmű bronz szobrainak restaurálása Séd Gábor A helyszíni felmérés és leadott dokumentáció alapján a KOH 440/171/020/2007. számú határozatában engedélyezte a szobrok talapzatról való levételét és műterembe szállítását, valamint kéri a leemelt szobrok állapotának felmérését, fényképes melléklettel ellátott restaurálási terv készítését. A tárgyak levétele és műterembe szállítása sérülésmentesen történt. Műtermi felmérés A monumentális Zsolnay bronz szobor (Horvay János alkotása) és a mellékalakok (melyeket Apáti Abt Sándor készített) a körülmények ellenére (külső tér károsító tényezői, az időjárás légköri hatásai, a füstgázok, a háborús időszak, a folyamatos gondozás hiánya) viszonylag jó állapotban őrződtek meg (2. kép). Ez a Haraszti öntőműhely magasfokú szakmai felkészültségét dicséri. Ennek ellenére az alábbi sérüléseket, hiányosságokat, korróziós károsodásokat állapítottuk meg: 1. Háborús gránátszilánkok okozta ütött, fürt, kicsorbított sérülések. 2. Formai hiányosságok (festő ecsetvége, mérnök kezéből a ceruza hiányzik). 3. Korróziós rétegződések (helyenként elgipszesedett vastag, karbonátos rára- kódás; korom rétegződések; bázikus rézsókból álló, felpattogzott, málló zöld patina; fekete színű, felpattogzott oxidréteg) (3. kép). 4. Feltehetően fagy okozta szétnyíló repedések a főalak talapzatán (4. kép). 5. Mikrorepedések (például a főalak köpenye és a korsó találkozásánál). 6. Szerelőnyílások csavarfejeinek bronz takarólemezei eltávolodása, kiesése (pl. főalak köpenyén). 7. Acélcsavarok erős, pergő, málló felületi korróziója a mellékalakok talapzati részeinél, a belső oldalon. A szobrok belsejében fennmaradt az összeállításnál használt segéd-kötöző drótozat, amely gyártástechnológiai érdekesség. 8. A hegesztési varratnyomok jól láthatóak a réz-oxid színárnyalati eltérései miatt, pl. a főalak köpenyredőzetén. A mellékalakok talpcsavarjait ólom üreg-kitöltő öntéssel rögzítették. A főalak 90 cm átmérőjű és 12 cm magas lábazatának belseje kőzúzalékos habarccsal van kitöltve. 210
