Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)

T. Bruder Katalin: A tépei ezüsttál rekonstrukciója

Műtárgyvédelem 34 már rajzban sor került (4. kép).6 A rajzos rekonstrukciót azonban több ok miatt sem tartottuk helytállónak. Egyrészt a tál stílusához képest túl merev az egye­nes, kemény lezárás - annak ellenére, hogy a hosszanti oldal megoldását idézi. Azáltal, hogy a rövid oldalon a delfinek figurája megtöri a perem vonalát, sokkal lágyabb, ívelt lezárást igényel. Ami azon­ban a legfontosabb, a tál közepéből kiin­duló sugárszerű mélyedések kialakítása a rajzon ábrázolt módon, plasztikusan nem kivitelezhető és a peremhez való csatlakozásuk mikéntje szintén meg­oldatlan marad. Ezt a rajzoló is érzé­kelhette, mert egyszerűen eltekintett a hossztengely vonalában lévő két váj at ábrázolásától. A két összeillesztett töredékhez hozzámintáztuk a kiegészítést. Min­tázás közben alakult ki a rekonstrukció végleges formája. Több variációt is kipró­báltunk - itt csupán apró eltérések voltak a különböző megoldások között, hiszen a megmaradt töredék formája meghatározó - míg az egyetlen, minden szempontból megfelelő megoldást sikerült kialakítani, és elkészülhetett a gipsz rekonstrukció. A gipsz rekonstrukcióról ismét kétoldalas szilikon-gipsz negatívot készítettünk. Ezt a negatívot használta fel az öntő a viaszvesztéses öntéshez szükséges viaszforma elkészítéséhez. A másolat kiöntése bronzból történt. Sajnos - dacára az alkalmazott öntési technológiának — az öntvény vastagabb lett a gipsznél és természetesen az eredetinél, s a felület minősége is igen távol állt a megkívánttól. Az öntvény kidol­gozása, cizellálása során megpróbáltuk a fenti hibákat korrigálni, de a másolat kicsit vastagabb maradt az eredetinél (5. kép). A felület végső kialakítása, polírozása után a teljes tál galvanizált ezüst bevonatot kapott. A plasztikus díszítéseket — a peremen körbefutó tojássor és a delfinek, vala­mint a két, palmettás díszítmény - pedig galvanizált helyi aranyozással láttuk el. Az eredeti töredéket szemlélve, nem teljesen egyértelmű, hogy a tál egyes díszítmé­nyein, például a tojássor ovális, kiemelkedő felületein, az aranyozás lekopott-e, vagy eleve meghagyták az ezüst felületet. Ezért a rekonstruált tál aranyozásánál a töre­déken fennmaradt állapotot követtük. A bizánci ezüsttál másolatának antik jellegét finoman alkalmazott, visszatörölt patinázással adtuk meg (6. kép). Garam Éva: Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus der Fürsten­gräbern im Ungarischen Nationalmusem 107. pp. 94-96. tábla. 4. kép. A rajzos rekonstrukciók. Fig. 4 . Reconstruction drawings. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom