Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
T. Bruder Katalin: A tépei ezüsttál rekonstrukciója
Műtárgyvédelem 34 A tál jó minőségű ezüstből, öntött és cizellált technikával készült. Plasztikus tojássor keretdíszű, a rövidebb oldalát kifelé forduló, voluta alakban csavarodó farkú delfin alkotta ív képezi. A keretdíszt belül gyöngysor zárja le. A hosszabb oldal közepén plasztikus, tekercses, palmettás, akantuszos kompozíciót helyeztek el. A díszítések aranyozása erősen megkopott. A tál belsejét középről kiinduló sugár irányban elhelyezkedő - a perem íveihez igazodó - , kifelé szélesedő váj átok díszítik. A tárgy közepén deformálódott, foglalatnak tűnő kör alakú gyűrű található. Talpa hossznégyszög alakú, ezen belül foglalnak helyet a különféle beütött bélyegek. A töredék 25,5 cm hosszú és 11,8 cm széles. Hozzávetőlegesen a hajdani tálca egynegyede, de hiányzik a rövidebb oldal középső, lezáró része (1. kép). A megmaradt darabon kisebb-nagyobb horpadások vannak, és, íeltehetően a szétdarabolás során, a vágások mentén deformálódás, anyagnyúlás állt elő. Az erőltetéstől a töredék a hossztengely irányában egy kissé „megcsavarodott”. Az edény hajdani szépségét a tál előkerült része nem tudja megfelelően bemutatni, ezért dr. Garam Éva régész úgy döntött, hogy rekonstruálni kell. A klasszikus kiegészítés a töredék fent leírt állapota miatt nem jöhetett szóba, mivel ebben az esetben etikai szempontból meg nem engedhető módon, ötvös módszerekkel kellett volna az eredeti tárgyhoz nyúlni. Szóba jöhetett még az eredeti darab változatlanul hagyása mellett alkalmazott galvanoplasztikával - mint a somodori kancsó esetében történt4 5 - vagy műanyagból elkészített rekonstrukció. Ezeknek a kiegészítési technikáknak az előnye, hogy a módszerek etikai szempontból nem kifogásolhatók, viszont hátrányuk, hogy nem lehet helyreállítani a deformálódásokat, a felületi sérüléseket, és így a kiegészített tárgy nem érzékeltetheti a hajdani edény arányos voltát, reprezentatív megjelenését. Az ezüstözött, aranyozott galvanoplasztika szépen illeszkednék a töredékhez, viszont az ezüsthatásúra színezett műanyag igencsak hamisnak hat az eredeti mellett. Ennek oka nemcsak az ezüstszín különbözőségében rejlik, hanem az is eredményezi, hogy általában az ezüst, de különösen a régészeti leletből származó, átkristályosodott ezüst, a konzerválás dacára is „érik”. Színe a sárgás-barnás, meleg árnyalat felé tolódik, amit az ezüstszínűre festett felület nem tud követni, így az idő múlásával egyre szembetűnőbb lesz az eltérés. Erre jó példa az Ozora-Tótipusztán előkerült avar ezüstedényke rekonstrukciója.3 A különféle színezett műanyagok felhasználásával készült kiegészítések megjelenése általában nagyon megfelelő a korrodált illetve patinás felületű, vasból vagy a réz különböző ötvözeteiből készült tárgyak esetében, de nemesfém mellett a festett, vagy anyagában színezett műanyag kiegészítés esztétikai szempontból nem szerencsés. Ha valamilyen oknál fogva mégis műanyagot kell a kiegészítés céljára 4 T. Bruder Katalin: A Szomor-somodorpusztai római-kori kocsilelet kancsójának rekonstrukciója Múzeumi Műtárgyvédelem 4.1977, pp. 109-112. 5 T. Bruder Katalin: A régészeti fémtárgyak kiegészítésének módszerei a Magyar Nemzeti Múzeumban. Műtárgyvédelem Melléklet 1997, 8. p. IV-V. tábla. 204
