Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)

T. Bruder Katalin: A tépei ezüsttál rekonstrukciója

A tépei ezüsttál rekonstrukciója

T. Bruder Katalin

A bizánci ezüsttál töredéke (1. kép) 1911-ben került előTépén1, s a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe helyezték megőrzésre.1 2 3

Egy helybéli lakos, saját földjén ásva, az alábbi tárgyakat találta: 1 db arany álcsat, keskeny kardhüvely arany áttört lemezes veretei, ezüsttálca Va része, ezüst- kehely töredékei (rekonstruálhatatlan). A tárgyakat sokáig egy kincslelet részének tekintették, de valószínűbb, hogy egy magas rangú avar személy (kagán) sírjából rabolt darabok, akit a Duna-Tisza közén temettek el. Feltehetően többen osztoztak a sírban talált értékeken, s a tépei lelet csak egy része a teljes anyagnak.

A magas rangú avar személy fontosságát az előkerült darabok minősége jelzi. Különösen kiemelkedő jelentőségű az álcsat, melynek súlya (60 g), készítéstechnikája és felépítése eltér a Kárpát-medencében előkerült arany álcsatokétól. Egyike a legfontosabb avar ötvösművészeti leleteknek.

Az ezüst tálca, melynek nagyjából a negyedrésze került elő, eredetileg nagyjából 2,5 kg lehetett, bizánci ötvösművészeti remek. Fenekén kerek, négyzet és kereszt alakú, hatszögletű bepecsételt nyersanyag hitelesítő fémjegyek láthatók (Justinianus 547- 556). A tárgy a többi értél-ekei együtt követség útján, ajándékképpen kerülhetett az Avar birodalomba. A tépei leletet, stilisztikai elemzés alapján, a 7. század közepére datálják. ’

1. kép. Az ezüsttál töredék.

Fig. 1. Fragment of the silver plate.

1 Supka Géza. A tépei népvándorláskori leletről Archaeologiai Értesítő 33., 1913, pp. 395—400.

2 Ltsz:69/1912.1

3 L' oro degli Avari. Popolo delle steppe in Europa inform edizioni 2000, 43. p. Köszönetét mondok Csenki Évának az olasz szöveg magyarra fordításáért.

203