Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Havasi Dóra: Egy bőrcserző céh 19. századi vaslemezre festett szállásjelvényének restaurálása
Műtárgyvédelem 34 spektrofotometriai vizsgálat eredménye által bizonyossá vált, hogy a táblán található védőréteg főbb tömegében viasz. A száraz tisztítás utáni következő lépés az említett viaszréteg eltávolítása volt. Ez elsősorban azért volt célszerű, mert a lepattogzott festékrétegek helyein kialakult korróziós termékek jó része így eltávolíthatóvá vált, a szabadon maradt vas felületek pedig, passziválhatóak lettek. Ha az eredeti állapotában hagytuk volna, a korróziós folyamatok tovább munkálkodva, a meglévő festékrétegek további romlását idézték volna elő. Másodsorban a megöregedett, besötétedett viaszos réteg a díszítések fontos részleteit fedte el, eltávolításával azonban a táblán lévő ábrázolások értelmezhetőbbé, esztétikai szempontból élvezhetőbbé váltak. Továbbá a hosszas vizsgálódás, szemrevételezés és a különféle fototechnikai megoldások nyújtotta lehetőségeket kihasználva, és az eredményeket kielemezve, olyan információk derültek ki a tárgyról, amelyek arra utaltak, hogy a táblán lévő ábrázolásokat minden bizonnyal mindkét oldalon legalább egyszer átfestették, illetve javították. Az áttört akantuszleveles szegélydísz, valaha mindkét oldalon aranyozott volt. Műtárgyvédelmi és esztétikai szempontból is tehát, témavezetőm és konzulenseim is szükségesnek találták a bebarnult, elöregedett viaszos konzerválóréteg eltávolítását. A védőréteg leoldásához olyan oldószert volt szükséges választani, amelynek gyenge a retenciós képessége, azonban a nagymértékű penetrációs képesség sem mellőzhető az eredményes oldáshoz (2. ábra). Első sorban etil-alkohollal és izop- ropil-alkohollal próbálkoztunk, melyekre gyenge visszamaradás és közepes behatoló képesség jellemző. Azonban ezek az oldószerek, a túl gyors párolgásuk miatt, a felület kifehéredését okozták, s a védőréteget csak duzzasztották, nem tudták maradéktalanul eltávolítani. Az alkoholok után acetonnal való tisztítás következett. Az aceton nemcsak a zsíros olajok, olajfirniszek oxidációs termékeit, hanem a gyantabevonatokat, sőt a nitrocellulóz rétegeket is oldja, azon felül minden zsírnyomot eltávolít, a viaszokkal viszont elviekben nem reagál. Valószínű a védőréteg elöregedésből adódó oldhatósági pont eltolódásának köszönhetően az aceton mégis megfelelő oldószernek tűnt. Igaz, többszöri áttörlés után, de maradéktalanul eltávolította a védőréteget, a festékrétegeket nem oldotta, viszont gyors párolgása miatt 2. ábra. A műtárgyon készített tisztítóablakok. Illust. 2. The different ground layers on the test plate. 174
