Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bakonyi Eszter - Erőss Dóra: Két aranyozott ötvösremek restaurálása
Műtárgyvédelem 34 1. kép. A vízszentelő kereszt restaurálás előtt. Fig. 1. The water consecrating cross before restoration. a megszentelésre szánt vízbe háromszor belemerítik az úgynevezett vízszentelő keresztet.4 A filigrán technikával díszített kereszt, melynek belsejében egy fából faragott feszület található, formai megjelenését tekintve az athoszi keresztekkel rokonítható. Görögországban, Athos félszigetén a világtól elzártan, kolostorokban élő szerzetesek, légiesen áttört feszületeket faragtak, melyeket később díszes, gyakran filigránból készített nemesfém keresztekben helyeztek el. Ezeket a tárgyakat nevezzük athoszi kereszteknek. A Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán is látható egy 17. századi talpaskereszt (10. terem, 12. tárló), mely felépítésében hasonlít a Szerb Egyházi Múzeum tárgyalt darabjára. A kereszt felépítése Ez, az összeszerelve 22 cm magas, liturgikus tárgy ezüstből készült, főként ún. filigrán és granuláció technikával, felülete tűzi aranyozott.5 Eredetileg nyolc darab vörös színű üvegkő6 díszítette. Négy fő elemből épül fel; egy aranyozott ezüstből készített, négy darabból álló, szétszerelhető áttört keresztből, melynek belsejében egy fából faragott kereszt található, illetve egy aranyozott Az ortodox keresztényeknél különösen fontos ez az ünnep, náluk a leginkább látványos a vízszentelés szertartása. Nem csak a templomon belül történik vízszentelés, az ortodoxok gyakran élő vizeket is szentelnek. Az anyagvizsgálatok elektronsugaras mikroanalízissel (EMA) történtek - pásztázó elektronmikroszkópra (SEM) szerelt energiadiszperzív röntgenspektrométer (EDS) segítségével. A vizsgálatokat dr. Tóth Attila, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet (MFA) főmunkatársa végezte. Az eredmények alapján kiderült, hogy a tárgy alapanyaga színezüst, felületén aranyréteg található, melyben számottevő higany mutatható ki. A higany jelenléte bizonyítja, hogy a tárgy tűzi aranyozott. Szabó János drágakőcsiszoló mester megállapítása szerint. 148
