Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Erőss Dóra: Három kelta bokaperec restaurálásának tanulságai
Eröss Dóra • Három kelta bokaperec restaurálásának tanulságai Ezüst-oxid: helyi kezelés, melynek során a réz-klorid vegyületekben a kloridionokat oxidokra cseréljük. Esetünkben nem megfelelő, mert olyan kezelésre van szükségünk, mely a nem hozzáférhető helyeken esetleg előforduló kloridokat is hatástalanítja. Benztriazol: a hatásmechanizmusa még nem tisztázott, valószínűleg víztaszító filmet képez a felületen, így blokkolja - vagyis a víz számára hozzáférhetetlenné teszi - a réz-klorid vegyületeket. Használatakor alkoholos oldatával szokás kezelni a tárgyat, ecsettel felhordható, esetleg alámeríthető. Az egészségre nagyon ártalmas. Ammónium-hidroxid-aceton: A kloridok blokkolására alkalmazott módszer, mely során először exszikkátorban 1:1 hígítású ammónium-hidroxid gőzébe helyezzük a tárgyat, ekkor vízoldható komplex keletkezik a réz-klorid molekulákból. Ezután acetongőzbe helyezzük át a tárgyat, az aceton molekulák az ammóniával triace- ton-amint képeznek. Ez utóbbi víztaszító, és mivel a rézkomplex körül képződik, így a kezelés során a kloridionok körül burok alakul ki, mely megakadályozza, hogy a nedvesség hozzájuk férjen. Passzív stabilizáció: a megfelelő műtárgykörnyezet biztosítását jelenti. Légmentesen záró dobozban, szilikagél alkalmazásával a relatív nedvességtartalmat 20% alatt tartva, a szilikagél rendszeres újrakondícionálása mellett.2* Az ammónium-hidroxidos kezelés előnye, hogy a kezelés során a kezelőszer ugyanabban a gáz fázisban jut el a blokkolandó réz-klorid vegyületekhez, mint a káros vízgőz. Esetünkben az égett, lemezesen elváló réteg alatt esetleg megbúvó kloridok blokkolására van szükség, így erre a megoldásra esett a választásunk/1 Ezzel együtt, a restaurált bronz tárgyak teljes klorid mentesítésére nem volt mód, ezért különösen érzékenyek a nedvességre. A restaurálás befejezése után két hétig normál szobai körülmények között (kb. 22 °C hőmérsékleten, kb. 45% relatív páratartalom mellett) voltak elhelyezve a tárgyak. Ez kíméletesebb megoldás, mint az ún. párakamra-próba, annak felmérésére, hogy vajon okoz-e változást állapotukban, ha kondicionálás nem történt, de nem is szélsőséges körülmények között kerülnek elhelyezésre. Sajnos, néhány helyen megjelentek világoszöld foltok, melyek klorid jelenlétére utaltak, illetve arra, hogy ezekhez a kloridokhoz a nedvesség a blokkolási eljárások és a védőbevonat ellenére hozzáfér. Ennek oka a tárgyak réteges szerkezete, mivel a rétegek közé a kezelőszerek nehezen férkőznek be. Tehát szükség volt a bokaperecek passzív stabilizálására. A klorid kivirágzások kezelése benztriazolos átecseteléssel történt, majd a felületet schlippe-só’H desztillált vizes oldatával retusáltuk. A passzív konzerválás lényege, hogy a tárgynak olyan mikrokörnyezetet biztosítunk, amely további romlását megakadályozza. A megfelelő tárolási körülmények kialakításánál szempont volt, hogy a választott megoldás ne legyen túl drága, illetve könnyen hozzáférhető legyen. Légmentesen záródó műanyag dobozokra volt szükség, ehhez megfelelőnek tűntek a Curver 28 Scott 2002,391. p. 29 Az eljárás első leírása: Thouverin 1959, pp. 63-65. 30 Antimon-pentaszulfid vagy antimon(V)-szulfid Sb,S_. 141
