Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Erőss Dóra: Három kelta bokaperec restaurálásának tanulságai

Erőss Dóra • Három kelta bokaperec restaurálásának tanulságai

teréről régészeti adatok alapján alkothatunk képet11. A Sajópetri-Hosszú-dűlőn feltárt település területén több, műhelyként azonosítható épületet sikerült feltárni, de a helyi fémművesség leginkább a hétköznapi használati tárgyak előállítására és javítására szorítkozott11 12.

A „plasztikus stílus” Kárpát-medencei kibontakozása a kora La Téne-kor utolsó harmadára, vagyis a Kr.e. III. század közepe előtti időszakra tehető, a korszak az oppidumok megjelenésével ér véget, vagyis nagyjából a Kr.e. II. század közepén. A stílus divatja a mai Morvaország felől érte el a mai Szlovákia területét és terjedt tovább dél felé, a Közép-Duna vidéken azonban

addigra kialakult az álfiligrán-ékszerek és a díszítetlen hólyagos bokaperecek helyi művészeti stílusa, ami komoly konkurenciát jelentett a plasztikus stílusnak.13

A restaurált bokaperecek az utóbbi típusba tartoznak, a hólyagok felülete díszítetlen, csak a közöttük található kapcsolótagok mutatnak egyedi jellegzetességeket. A hólyagos kar- és bokaperecekkel - főként a keltezési problémák és a dokumentált leletanyag hiánya miatt - eddig kevéssé foglalkozott a kutatás.14 15 Az első olyan összefoglalás, amely e tárgytípus rendszerezésével is foglalkozik, pár éve jelent meg, majdnem 250 (nagyrészt „szórványleletként” előkerült) Kárpát-medencei darab elemzésének eredményeit foglalja össze röviden, tipológiai táblázatokkal.13

Az ékszereket méreteik alapján lehet elkülöníteni: a karperecek hólyagjai jellemzően 2-3 cm magasak, a 3 cm-nél magasabb hólyagúak - amennyiben bármelyik belső átmérőjük meghaladja az 5 cm-t -, bokaperecnek számítanak.16 A bokaperecek hólyagjainak magassága 3 és 9 cm közötti, a számuk 3 és 13 között változik. Mivel

' zarotag

1. ábra. Háromtagú hólyagos bokaperecek felépítése.

Illust. 1. The structure of the bulbous anklets consisting of three elements.

11 A La Téne-kor későbbi, D szakaszában működő bibractei bronzműhely maradványai alapján viszont fogalmat alkothatunk egy kisebb bronzműhely működéséről. A leletek alapján a kisebb tárgyak (fibulák) készítésével foglalkozó műhelyben az egyes munkahelyek elkülönítve helyezkedtek el, az ott dolgozó mester körül karnyújtásnyi távolságra voltak a lágyításra, hőkezelésre, olvasztásra szolgáló tűzhelyek, illetve az egyik munkahelyhez feltételezhetően üllőként vagy egyengető alátétként használt kőtömb is tartozott. A műhely egyik sarkában eddig meghatározatlan funkciójú, földbeásott gerendadarabok voltak, amelyek valamilyen felszerelési tárgy rögzítésére vagy befogására szolgálhattak (Gruel, Vitali et al. 1998, pp. 52-59).

12 Guillaumet 2007, pp. 257-259.

13 Szabó 2005, pp. 145-146.

14 vö. Hunyadi 1944,99. p.

15 Masse, Szabó 2005.

16 Masse, Szabó 2005, pp. 214—215 és 215. fig. 3.

133