Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Műtárgyvédelem 34 Festékek és színek Végezetül - legalább néhány szóval - meg kell emlékeznünk az ikonfestészetben alkalmazott festékekről és színekről. Az ikonok döntő többségén temperafestéket használtak, ezen belül is elsősorban tojástemperát. A korai ikonok egy része enkausztikával készült. Olajfestékkel festett ikonok nagyobb számban csak a 19. században jelentek meg. Ekkortájt igen gyakori volt az olajjal kevert tempera is, ezt is az egyszerűség kedvéért temperának szokták nevezni. Az ikonleírások során gyakran pusztán szemrevételezés útján állapítják meg a festék nevét, ha a festékfelhordás szálkás jellegű, akkor valószínű, hogy temperáról van szó. Természetesen határozott állítást csak a gondos anyagvizsgálat után tehetünk. Az ikonfestők mindig maguk készítették a festékeket és az olifát. Gyakran titkosak voltak a receptek, egy-egy műhelyt vagy néha mestert is sajátos recept alapján készült festék és egyben színvilág is jellemez. Érdekes példa erre az, amikor az attri- búciónál döntő szerepet játszott a festékanyag elemzése. A vita a moszkvai Kremlben álló Angyali üdvözlet templom ikonosztázisa körül bontakozott ki. Az írott források alapján egyértelmű volt, hogy az ikonosztázist 1405-ben Feofan Grek, Gorogyerci Prohor és Andrej Rubljov festette. A festékanyag megvizsgálásakor kiderült, hogy többféle - vagyis más-más recept alapján készült - festékről van szó, s így az iko- nosztázis ikonjai nem egyszerre és nem egy helyen készültek. Az írott forrással való ellentmondást úgy oldották föl, hogy - más érvekkel együtt - feltételezték, hogy az ikonosztázis az 1547-es nagy, moszkvai tűzvészkor leégett, és az ikonokat különböző helyről és időből származó ikonokkal pótolták.14 A legfontosabb szín az arany volt, amit az ikonfestők a „színek színének” is neveztek. Ez a szín nem létezik a természetben, így tehát az úgynevezett „nem teremtett fényt” jelenti, vagyis azt az isteni fényt, amely elárasztja az embert. Az arany „elkápráztat”. Úgy érzi a néző, a nagyfokú fényvisszaverődés alapján, mintha maga az ikon lenne a fényforrás. Teológiai jelentése is ez: az ikonból sugárzó isteni fény átszelle- míti az embert, és a teremtmény megérzi a Paradicsom tisztaságát. A korai ikonoknál igen vékony laparanyat használtak, hiszen ez tükrözi vissza szinte teljességgel a ráeső fényt, ez érzékelteti igazán az isteni fényt. Csak jóval későbbi az aranyporból készült festék használata. Az aranyozás külön szakmának, igen megbecsült mesterségnek számított.15 A lapisz-lazuliból vagyis a lazúrkőből készült kék festék volt az ikonfestészet legfontosabb színe az arany után. Az égi szféra jelzésére szolgált. Az arannyal szinte 14 Ld. bővebben többek között: A. A. IlIeHHHKOBa: O nponcxo*AeHHH ApeBHero HKOHOCTaca BAaroBemeHCKoro coöopa Mockobckoito KpeinAB. In CoBeTCKoe HcicyccTB03HaHHe. 81, sün. 2 (15), 1982, pp. 81-129, A. A. IlIeHHHKOBa: 4>opMnpoBaHne mockobckoh uikoam »hboiihch b Komte XIV - HanaAe XV Beica. ABTope(j>epaT. 1984. 15 Lásd erről még: Korhecz Papp Zsuzsanna „A szerb ikonok aranyozása” című szakdolgozatát, melyet 1995-ben védett meg a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetében. Kézirat. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Restaurátor Tanszék. 124
