Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Czifrák László: A Zsolnay kacsás díszszökőkút restaurálása
rán a kacsák és a talapzati elemek kiegészítéseinek elkészítése emésztette fel a legtöbb időt. A formai bonyolultságot mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egyes kacsás elem pótlásaihoz hét részből álló gipszformát kellett készíteni (9., 10. kép). A hiányzó részek kiegészítéseinek elvégzéséhez első lépésben izolálni kell a mázas felületet, szappanos formaleválasztó habbal, majd gipszmintát kell venni az eredeti, ép analógia részekről. Azonban a kerámiagyártás sajátosságaiból eredőn az azonos munkaformáról készült tárgyak között is akadhatnak formai eltérések. Ilyen eltérés mutatkozott többek között a hármas kacsacsoport álló figurájának csörkialakításában, így a hiányzó darab pótlásához szabadkézi mintázással kellett analógia darabot készíteni. A mintadarab formázása fogászati viaszból készült el, amelyről egy kétrészes gipsz negatívformát öntöttünk. A hiányzó töredékek és elemek negatívformáinak elkészítése során közel 200 kg gipsz került felhasználásra. A hiányos elemek kiegészítése A tárgy hiányzó részeinek kiegészítésénél elsősorban arra kell törekedni, hogy olyan anyagot alkalmazzunk, amelynek mechanikai tulajdonságai közel megegyezők a tárgy alapanyagáéval, és a környezeti hatásokkal szemben is jó ellenállóképességet mutat. Emellett fontos volt, hogy egységes, az eozinmázhatás kialakítására alkalmas alapfelületet képezzen. A rosszul megválasztott kiegészítő anyagok gyors öregedése miatt gyakrabban kell beavatkozni a tárgy állapotának helyreállítása érdekében, amely ezáltal a tárgy törésfelületeit és szerkezetét is károsíthatja. Az említett szempontok alapján a kiegészítések elkészítéséhez az Ardex SW 16 hidraulikus kerámiaburkoló kötőanyagot választottuk. Ez finom műgyanta adalékokkal és kvarcliszt őrleménnyel töltött, vizes bázisú ragasztóhabarcs, amely gyors kötésű, nagy szilárdságú és száradás után kiváló mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. A kiegészítések öntése előtt a gipszformák belsejét többrétegű izolálással kellett ellátni. A hidraulikus kötőanyagú kiegészítő habarcs olyan erős kötést képes kialakítani, hogy a rosszul izolált forma felületéből nem távolítható el, csak roncsolással. A negatívformák belsejét először többrétegű vékony sellak bevonattal láttuk el, majd erre egy vékony, mikroszemcsés viaszbevonatot készítettünk. A viaszbevonat a kikeményedett kiegészítés és a gipszforma között melegítés hatására kiiágyul, így a kiegészítések sértetlenül kibonthatók a forma belsejéből. Számos hiányzó töredék esetében a pótlás elkészítése csak úgy volt lehetséges, hogy a negatívformát a tárgy ép felületére rögzítettük, és a kiegészítő anyagot közvetlenül a törésfelületekre juttattuk. Mivel azonban tudjuk, hogy a hidraulikus kötőanyagok eltávolíthatósága nagyon kétséges, ezért minden kiegészítés előtt vékony ragasztószalagos bevonattal láttuk el a törésfelületeket, hogy a kiegészítések könnyedén leválaszthatók legyenek. Az elkészített kiegészítéseket ezután a korábban említett kétkomponensű epoxi műgyanta alapú ragasztóval rögzítettük a tárgy törésfelületeihez. A kiegészítések felületei a precízen kialakított gipszformák ellenére helyenként javításra szorultak. A felületi javítására, hajszálrepedések kitöltésére és az illesztési nyomok egységesítésére, kétkomponensű, töltött poliészter alapú kittet alkalmaztunk, amely polírozás útján tökéletesen homogén felületet ad a tárgy eredeti részeivel.19 A kittelés során a kiegészítések pórusainak teljes lezárása 196
