Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fabók Balázs: Egy 19. századi magyar zongora restaurálása
A restaurált zongora 2008. november 18-án került bemutatásra az Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Kodály-termében, a Zenetörténeti Múzeum által szervezett Hangszertörténeti és zeneikonográfiai konferencia keretében (17. kép). A restaurálás ismertetése után a hangszert Komlós Katalin zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára szólaltatta meg, az előadásról dokumentációs célokra hangfelvétel készült. Köszönetnyilvánítás Köszönetét szeretnénk mondani mindenekelőtt Baranyi Anna múzeumvezetö- nek, aki nemcsak lehetővé tette számunkra bizalmával a zongora restaurálását, de a munka során példaértékű nyitottságot és türelmet tanúsított a restaurátori tevékenység sajátosságai irányában. Derzsi-Papp Álmos hangszerkészítő önzetlen közreműködése nélkül a zongora minden bizonnyal néma maradt volna. Köszönet Hámori Zsolt hangszerkészítőnek a mechanika helyreállításában nyújtott segítségéért, Rostás Péternek a BTM Kiscelli Múzeum művészettörténészének, aki hozzáférhetővé tette az analóg zongorákat és szakirodalmi források közlésével hozzájárult a történeti háttér feltérképezéséhez, Kissné Bendefy Márta bőrrestaurátornak az anyagvizsgálat elvégzésért, id. Újfalussy Szabolcs fémmüvesnek, aki segítségünkre volt a hiányzó fémalkatrészek és eszközök elkészítésében, és Kaszta Dénes tervező grafikusnak a fotók digitális kezelésében nyújtott segítségért. A fotókat készítette: Kaszta Dénes és a szerző. Az ábrákat készítette: a szerző. JEGYZETEK 1. Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának gyűjteményében lévő hangszerek restaurálása. Tervdokumentáció. Mensator Kkt. 2007. Készítette: Fabók Balázs. 2. Farészek restaurálásában és a hiányzó elemek rekonstrukciójának elkészítésében. 3. Felületkezelés rekonstrukciója. 4. Szakértés és szaktanácsadás. 5. Gyakorlati vezetést végzett a hangzó részek helyreállítása során, továbbá elvégezte a hiányzó húrok rekonstrukcióját, valamint a zongora hangolását. 6. Múzeumvezetö: Baranyi Anna Phd. Művészettörténész. 7. Jelenlegi ismereteink szerint az első kalapácszongorát a gravicembalo col pián e forte-t egy itáliai hangszerkészítő, Bartolomeo Cristofori tervezte, 1700 körül. 8. A központi hatalom a 18. század második felétől törekedett a céhrendszer központosítására, egységesítésére, a szabadverseny erősítésére, a Helytartótanács 19. század eleji rendelkezései alapjaiban nem sértették a céhmonopóliumot, de egyes cikkelyek a kézműipari termelés liberalizációját segítették. Többek közt meg kellett újítani az összes céhszabályzatot, középkori eredetű külön kiváltságaikat csak a nagymúltú, gazdaságilag erős céhek tarthatták meg. 9. Isoz Kálmán: A pesti hangszerkészítő céh megalakulása. In Zenei Szemle, Bpudapest, 1926, pp. 114-117. 10. Az országgyűlés 1872-ben beiktatja a céhek feloszlatásáról szóló törvényt. 11. Beregszászy Lajos: (1817, Békés-1891. Budapest) a 19. század második felének egyik legjelentősebb, de mindenképpen legtöbbet méltatott magyar zongorakészítő mestere. Üzemében 1847 és 1879 között 1500 zongora készült, 1868-ban elnyerte a Magyar Királyi Udvari Zongorakészítő címet. Zongorái különböző kiállításokon számos díjat nyertek, munkája során több technikai újítást dolgozott ki és publikált. Legjelentősebb találmányát, az ún. cselló-rezonáns fenékszabadalmát a Bösendorfer-gyár is megvásárolta. Visszavonulása után publikált röpirataiban tárta nyivánosság elé a korabeli magyar zongoragyártás sanyarú helyzetét. 12. Isoz Kálmán: Hangszerkészítés Pest-Budán a 19. század közepéig. In: A Magyar muzsika könyve, Budapest, 1876. Szerk: dr. Molnár Imre, 266. p. 155
