Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fabók Balázs: Egy 19. századi magyar zongora restaurálása
beletört, csak az alsó csonk volt meg, a fába szorulva. A zongora korábban - a külső részeken és a mechanikán található nyomok alapján - két felújításon ment keresztül. Az első még a 19. század vége előtt történhetett, és mind a külső felület, mind a hangzó részek tekintetében a kor technikai ismeretének megfelelő, szakszerű beavatkozás volt. Ezen javítás során a külső svartniborítás hiányait kiegészítették és újrapolítúrozták a tárgy felületét. Kicseréltek néhány sima réz- és acélhúrt, a mélyebb hangoknál pedig felfúrták a hangolótőkét és 109 db hangolószöget vastagabbra cseréltek/1 Bár a két, különböző átmérőjű szög között látható némi formai eltérés, mégis ellentmondani látszik feltételezésünknek, hogy ismeretesek olyan későbbi zongorák, melyeket eltérő átmérőjű hangolószögekkel gyártottak, így nem zárható ki az sem, hogy a vastagabb hangolószögek is eredetiek, és Pachl tudatosan alkalmazott erősebb szögeket a nagyobb feszültségnek kitett, mélyebb hangoknál. A második javítás, valamikor a 20. században, már rosszabb állapotban találta a hangszert. Noha látszik, hogy hangszerész szakember végezte a munkát, az alkalmazott módszerek és a beépített anyagok minősége arra utalnak, hogy a tulajdonos nem szándékozott, vagy nem állt módjában nagyobb összeget költeni a zongorára, és a helyreállítás sem eredményezhetett jó minőségű hangzást. Az egyik legszembetűnőbb beavatkozás volt, hogy a húrfeszültség miatt erősen károsodott és felvált hátsó kiakasztótőkét nem cserélték ki, hanem a magasan lévő húrokat szorították le egy csavarokkal rögzített, bükkfa léccel. A hiányzó húrokat nem a megfelelő méretűekkel pótolták, előfordult, hogy egy szakadt húrt beraktak olyan helyére, ahova rövidebb, de vékonyabb kellett volna, egy esetben pedig a szakadt rézhúrt acéldróttal toldották meg. A valószínűleg rossz állapotú, 19. századi textileket részben kicserélték - a beépített új anyagok nem zongoraszövetek voltak. A restaurálás-konzerválás főbb lépései Ahogy az a bevezetőből is kitűnt, elsődleges feladatunk a zongora, mint műtárgy restaurálása volt, ennek megfelelőn az ilyenkor szükséges lépéseket végeztük el. A hangszert restaurátor műhelybe kerülése után először szétszedhető elemeire bontottuk - és eközben mechanikusan megtisztítottuk a lazán kötődő felületi szennyeződésektől. Ezzel egy időben elvégeztük az aktív rovarfertőzött textilanyagok fertőtlenítését.22 A fertőtlenítőszert közvetlen ecseteléssel és fecsken- dezéssel jutattuk a portalanított textilekre. Használat előtt levérzés próbákat végeztünk azokon az anyagokon, melyeket állapotuk és eredetiségük alapján 146 6. kép Erősen szennyezett és korrodált, fonott húrok, valamint hangolószögek. Fig. 6. Very dirty and corroded twisted strings and tuning pins.
