Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tumpek Eta: Egy 18. századi tóraszekrény-függöny restaurálása
fektetve, színoldalával felfelé a bársony tükör. Az etil-alkohollal kevert lágyított vízbe (30-70%) Hostapon T mosószert adagolva5 az oldatból kemény hab készült, melyet a szövet felületén eloszlatva a tisztítás hatásosnak bizonyult. Az alkohol, víz, valamint felületaktív anyag keveréke egyaránt lehetővé teszi a poláris és apoláris szennyeződések eltávolítását is. A textília alá helyezett papírvatták a kis mennyiségű, szivárgó, mosószeres vizet magukba szívva gátolták a tükör rétegeinek jelentősebb nedvesedését. Az öblítés során a desztillált vízhez szintén etil-alkohol hozzáadása tűnt célszerűnek. A szövetben maradt nedvesség szivacsokkal azonnal visszaszívásra került. A tükör lánc- és vetülékfonalainak rendezése, valamint a szárítás, Nikecell lapra, rovartűkkel kitűzve valósult meg. A száradás szobahőmérsékletű levegő keringtetésével gyorsítható volt. A bordűr és a bélés tisztítása A függöny részekre bontása révén felszínre került, az addig a rétegek között megült, nagy mennyiségű, poros szennyeződés. A bordűr és a bélés elemeinek száraz tisztítása keretre feszített hálón keresztül, mikroporszívóval történt. Az összesen 9, szétbontott elem nedves tisztításához, a specifikusan jelentkező problémák miatt, eltérő módszerekre volt szükség. A legegyszerűbb kezelést igénylő darabok esetében mosószeres (Hostapon), lágyított vízből készített hab eloszlatása-visszaszívása, majd a szövetek öblítése elegendő volt azok jelentős tisztulásához. Összetett kezelést igényelt a bordűr azon két egysége, amelynek hímzett hátoldalán enyvezés nyomai maradtak meg. Az enyvtartalom csökkentése érdekében a selyemszövetek első lépésben ragasztós oldalukkal lefelé, kézmeleg vízbe mártott, majd kicsavart, fehér pamutflanelra kerültek. A kezelés előtt a mosókádat zuhanyozással szükséges volt felmelegíteni, mert az előkészített flaneldarab a hideg kádba fektetve azonnal kihűlt volna. A selyem- szövetet finoman rányomkodva a meleg vizes anyagra, az enyvréteg duzzaszt- hatóvá vált. A szövetdarabokat ezt követőn papírvattákra fektetett száraz, tiszta flanelra helyezve, felülről óvatosan nyomkodva az enyvtartalom jelentősen csökkenthető volt, a pamutflanelok nagy mennyiségű szennyeződést és enyvet szívtak magukba. A textíliák tisztítása a már említett mosószeres fázissal folytatódott. A tisztítószer habja először a hátoldalakra került, majd második lépésben a színoldalak felöl folytatódott a mosás. A szövetek lágyított vízben alapos öblítésre kerültek, az átforgatásokhoz és emelésekhez a selyem alá úsztatott tüllöket (laza vászonkötésű textília) használva. A frigyfüggöny másik típusú, fehér kötőanyagának azonosítása bár sikertelen volt, a tesztek alapján vízoldhatónak mutatkozott, ezért mennyiségének csökkentését kivitelezhetőnek tartottuk. E ragasztó esetében szintén előnyösnek bizonyult a meleg vizes flaneldarabok használata a tisztítás során. A hőmérséklet kismértékű emelésére a kötőanyag könnyebben, gyorsabban oldódott. A hímzések hátoldaláról a ragasztó jelentős részét fültisztító pálcikákkal le lehetett törölni. A tisztítás további lépései innentől megegyeztek a korábban vázolt módszerrel. A tisztítás legnehezebb lépése a bontás eredményeként kapott, legnagyobb, L-alakú függönydarab kezelése volt. A mosás megtervezése során a nehézség abból a készítéstechnikai sajátosságból adódott, hogy a bordűr selyemszövete a béléssel hímzései révén összekapcsolódik az állatalakokkal, virágtövekkel díszített középső területen, viszont a két réteg különválasztható a szélek mentén. 130
