Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tumpek Eta: Egy 18. századi tóraszekrény-függöny restaurálása
2. Fém tárgyalkotók (flitterek, fémfonalak szalagjai) optikai és polarizációs mikroszkópos vizsgálata A fém tárgyalkotók anyagösszetételét az optikai mikroszkópos szemrevételezését követön, oldhatósági tesztekkel azonosítottuk (2. táblázat).2 A minta száma A minta leírása Az oldhatósági próba eredménye 1:1 salétromsavval Következtetés az anyagra 5. minta Kissé megfeketedett, sárga hajtogatott szalag a koronából Az oldat zöldre színeződött, nátrium- klorid hozzáadására fehér csapadék képződött Mindkét oldalán ezüstözött réz 6. minta Natúr színű bélfonal köré tekert, megfeketedett fémszalag a hímzett szarvasokból A minta maradéktalanul feloldódott, nátrium-klorid hozzáadására fehér csapadék képződött Tömör ezüst 8. minta Sárgás bélfonal köré tekert, aranyszínű szalag a betűk kontúrjából A minta aranyszínű, oldódott, az oldatban zöld elszíneződés volt látható, nátrium-klorid hozzáadása után nem volt fehér csapadék Tömör sárgaréz 12. minta Sárga bélfonal köré tekert, megfeketedett fémszalag a virágmintás paszományból A minta belseje pezsgett, oldódott, arany színű „tok" maradt vissza Mindkét oldalán aranyozott ezüst 3. Elektronsugaras mikroanalízis (EMA) 3/A) A fémalkotók összetételének meghatározása során a korábban elvégzett oldódási tesztek következtetéseivel megegyező eredményt kaptunk. A pásztázó elektronmikroszkóp és a hozzá kapcsolódó analizáló egység természetesen nagyobb pontossággal és részletességgel mutatja ki a minta anyagösszetételét a vizsgálati pontokon. 3/B) Az elektronsugaras mikroanalízis textilszálak esetleges fémtartalmának kimutatására is alkalmas. A vaspáccal színezett textilszálak általában sérülékenyek, meggyengültek, gyakran kiperegnek a tárgyakból. A frigyfüggöny esetében is feltűnő lebomlás látható a fekete hímzéssel kitöltött területeken, különösen a bordűrben. Az analízis során a mintákban kimutathatók voltak vasionok, a bordűr fonalai a mennyiségi vizsgálat adatai szerint több vasat tartalmaznak, mint a tükörből vett szálak. 3/C) A 19. századtól a gyártás során a selymeket különféle nehézfémekkel, elsősorban ólomsókkal nehezíthették. A nehezített selymek idővel sérülékenyebbé, törékennyé válnak, könnyen hasadnak, törnek. Annak eldöntésére, hogy esetleg nem nehezített-e a frigyfüggöny színoldalának selyemszövete, vizsgálatnak vetettük alá. Ha a mintában nehézfém jelenléte lett volna kimutatható, az azt is jelentette volna, hogy a bordűr későbbi készítésű, mint a datált bársonytükör. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az analizált minta nem tartalmazott fémionokat, a selyemszövetet nem nehezítették. 4 4. Kötőanyagok optikai mikroszkópos és mikrokémiai azonosítása A függöny selyemszövetét kétféle ragasztóval rögzítették a béléséhez. Az egyik ragasztóanyag a bordűr teljes hosszán, a tüfestett virágok (és a szövet) hátoldalán, a másik ragasztó a függöny alján, egy kb. 20 cm-es sávban, szintén a virágok alatt 125
