Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Vincze Petronella: Felső-Magyarországról származó, kéttornyú templomot formázó betlehem restaurálása

szárny csatlakozik bőrzsanéros rögzítéssel, fareteszes záródással. Restaurálás előtt a retesz törött, hiányos volt, s mivel a bőrzsanérok kiszakadtak a helyükről, ezért a kapukat a tárgyhoz mellékelve helyezték el. A külső falakat - a toronycsúcsok kivé­telével - teljes felületen fehér, mázait díszpapír borítással látták el, amire különböző formára vágott színes díszítőpapírt ragasztottak; az éleken kék fürészfogminta, az oldalfalakon narancsszínű, az alsó élek mentén zöld díszcsíkok láthatók. Az ablaknyílásokra papírrácsozatot készítettek, a tetőzetre színenként sorokba rendezve ragasz­tottak színes, ollóval egyenként kivá­gott papírcserepeket. A tárgy legfeltű­nőbb sérülése a hátsó torony mögötti területen beszakadt tetőzet; itt a tető­deszkák elrepedtek, kisebb-nagyobb hiányok is keletkeztek. A tetőt borító papírcserepek ezen a részen apró darabok­ra szakadoztak, hiányosak voltak (2. kép). A falakat borító papírok hullámosodását, lemezes felválását, a tárgy alap­szerkezetét adó fa deformálódása okozta. Az idők során az alacsony, illetve ingadozó páratartalom következtében a fa kiszáradt, ezért zsugorodott, veteme­dett, az egyes deszkák egymástól eltávolodtak, néhol elrepedtek. Megfigyel­hetők voltak készítéstechnikai okokból adódó sérülések is: a faszerkezet össze­illesztését szolgáló rozsdás vasszögek kilyukasztották a borítópapírt, arra át­nyomódtak, és rozsdafoltot idéztek elő. A tetőt borító papírcserepek, valamint a díszítőpapírok ragasztásához használt enyv sok helyütt a felületre került, ezeken a helyeken a poros szennyeződés jobban kötődött a ragasztóanyagra. A két torony alsó részén, a kapu két oldalán, valamint a két oldalfal mentén korábbi javítások nyomait találtuk. Ezek a ragasztóanyag vastag felhordása következté­ben idővel erősen beszürkültek. A betlehem természetesen a használat során is sérült; kopások, szakadások, hiányok keletkeztek a tárgyon. A színes díszítőpapírok a napfény érte felülete­ken színüket vesztették, megfakultak, ez legszembetűnőbben a zöld díszpapírnál következett be. Az eredeti szín csak a fénytől védett részeken volt látható, a napfénynek kitett helyeken oxidálódott, a zöld szín lebomlott, sárgásbarnára fakult. A borítópapírokra általában jellemző volt, hogy az öregedés során, a savaso- dás következtében a papíranyag merevvé, törékennyé vált, már a legkisebb mechanikai hatásra darabokban töredezett le. A papíranyag savasodásának következtében a mázanyag helyenként levált a papír felületéről. A betlehem belső tere berendezett (3. kép). A falakat a berendezés hátteréül szolgáló, kartonlapra ragasztott litográf nyomatok borították. A mennyezeten az éjszakai égboltot sötétkék díszpapírra ragasztott ezüst papírcsillagokkal alakí­tották ki. A jobb oldalon, az ablakok körül nagy darab hiányzott mind a falakat borító nyomatból, mind a hordozó kartonból. Az alsó részen vastag szögek ütötte lyukak, szakadások látszottak. 2. kép A beszakadt tető. Fig. 2. The torn roof. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom