Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Vodopivec, Jedert - Grkman, Stanka - Černič Letnar, Meta: Papíröntés : a keményítő és a metil-cellulóz mint utánenyvező anyag hatása az öntött papír tulajdonságaira
Papíröntés: a keményítő és a metil-cellulóz, mint utánenyvező anyag hatása az öntött papír tulajdonságaira Jedert Vodopivec, Stanka Grkman, Méta Cernic Letnar A kézi papírkészítéshez a kezdetektől növényi és állati eredetű, természetes ragasztókat használtak. A keményítő különösen fontos adalék és enyvező anyag mind a kézi, mind az ipari papírgyártás során, mivel további hidrogénkötéseket hoz létre a keményítő és a cellulózlánc hidroxil-csoportjai között, mely kötések javítják a papír mechanikai és felületi tulajdonságait. A gépi papírgyártáshoz a természetes eredetű termékek mellett különféle szintetikus polimereket, köztük különféle cellulóz-étereket is használnak. Restaurálási célokra azonban ezek nem mindegyike alkalmas. A restaurálás-konzerválás során alkalmazott ragasztókkal és felületkezelő anyagokkal szemben elvárás, hogy megőrizzék eredeti kémiai és fizikai tulajdonságaikat, maradjanak színtelenek és mattak. A keményítőt és a metil-cellulózt, mint ragasztó-, felületkezelő- és szilárdító anyagot a kézi javítás és a papíröntés során egyaránt alkalmazzák. A keményítőnek igen hátrányos tulajdonsága a nagyfokú mikrobiológiai érzékenység; a papírrestaurálásban a metil- cellulóz-éterek (MC) a leggyakrabban alkalmazott termékek. Háttér Mivel az eredeti dokumentumok papíröntéssel készült kiegészítésein nem lehet vizsgálatokat végezni, erre a célra mintalapokat készítettek, papíröntéssel. A minták anyagösszetétele és készítési technikája megegyezett azzal, amelyet a sérült dokumentumok hiányainak pótlásakor alkalmaznak. A papíröntésnek, mint restaurálási technikának az előnye az, hogy lehetőség van az öntőgép munkafelületén belül bármilyen méret és forma kiegészítésére. A valódi dokumentumok kiegészítendő részeinek alakja általában amorf. Az 1-6. képek bemutatják egy XIX. századi, erősen sérült kötet papíröntéssel történő javításának menetét. Azért, hogy végrehajthassunk néhány, az öntött papírok szerkezeti, mechanikai, felületi és optikai tulajdonságait érintő vizsgálatot, nagy mennyiségű mintára volt szükségünk. Optimálisnak az A3-as méret bizonyult, amely még megfelelően rétegződik, és gazdaságos a készítése. A projekt első részében azt vizsgálták, hogy a rostösszetétel milyen hatást gyakorol a papíröntéssel készült papír stabilitására és tartósságára. Fehérített és fehérítetlen cellulóz rostok különböző kombinációját válogatták, tesztelték, 95
