Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
Változások A restaurátorok gyakran váltják a használt termékeket, kivéve a szintetikus polimereket. Néha ennek oka az, hogy a kereskedő nem forgalmazza tovább, de többnyire a restaurátor elkezd kételkedni a termék minőségében. Például sok restaurátor hagyott fel a kész keményítőpaszta használatával, és tért át a por beszerzésére, vagy a zselatin lap helyett a tisztított zselatin por, a tapétaragasztó helyett a metil-cellulóz alkalmazására. A másik ok a ragasztóváltásra annak tulajdonságaiban rejlik. Egy restaurátor például régebben keményítőt használt a pergamen javításához, de áttért a zselatinra, mert ennek erősebb a ragasztóképessége. Egy fotórestaurátor keményítővel javította a fotók papírhordozóját, de áttért a dextrinre, mert a keményítő állítólag foltokat okoz. Kisebb változások a ragasztó készítésében is előfordulnak: fedőt helyez az edényre keményítő készítésekor, rövidebb ideig forralja a ragasztót, tovább keveri/masszírozz. Meleg enyvet alacsonyabb hőmérsékletre melegíti, fotórestaurálásban a ragasztóhoz ionmentes vizet használ, ami elméletileg jobb minőségű ragasztót eredményez. A keményítő ragasztó felvitele is módosult az évek során: a permetezés helyett ecsettel viszi fel, normál ragasztós ecsetről japán ecsetre tért át. Egy restaurátor említi a cellulóz-éter porlasztásának gyakorlatát. Néhány restaurátor megjegyzi, hogy régebben elkezdte a keményítőt másra cserélni, illetve mostanában hűtőben tárolja a keményítőpasztát. Egy restaurátor most minden kezelés előtt friss enyvet készít, amit régebben nem tett meg. Konklúzió A felmérés feltárta azokat az érdekes szokásokat, jellegzetességeket, ahogyan a holland restaurátorok napi munkájukban használják a ragasztókat. Bár az összegyűjtött nagy mennyiségű adat lehetővé tesz további részletesebb elemzést, a kérdőív „Ragasztók és restaurálási gyakorlat" című fejezetének eredményeiből levonhatók az alábbi következtetések: A különböző ragasztó csoportok közül bizonyos típusokat előnyben részesítenek a kollégák. A papírrestaurálásban leginkább a keményítő ragasztókat használják, de a cellulóz-éterek és a fehérje ragasztók is szerephez jutnak. A fotórestaurátorok a keményítőket és a fehérje ragasztókat részesítik előnyben. A könyvrestaurátorok elsősorban fehérjéket, és kisebb mértékben szintetikus polimereket használnak. Egy restaurálási eljáráshoz többféle ragasztót alkalmaznak a restaurátorok. Különösen szembetűnő ez az újraenyvezés esetében: erre a célra különböző keményítőket, cellulóz-étereket és fehérjéket használnak. Ugyanígy, a papír javítását többféle keményítővel és cellulóz-éterekkel végzik. A restaurátorok nem rendelkeznek teljes és korrekt tudással a ragasztók fizikai-kémiai tulajdonságairól és terminológiájáról. A ragasztókat sok különféle kereskedőtől szerzik be, restaurálási anyagokat forgalmazó cégtől, vegyszerboltból, néha papírboltból vagy szupermarketből. Gyakran nem ismerik a termék gyártóját. Bár a restaurátorok többsége tisztában van a használt ragasztók minőségével és előnyeivel, a termék kémiai és fizikai tulajdonságairól általában nincs tudomása. 76
