Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Nguyen, Thi-Phuong: A zselatin mint ragasztóanyag : egy ígéretes anyag rövid bemutatása
A ragasztás mechanizmusa összetett jelenség. De alapjában véve a zselatinnak két fő tulajdonságúnak kell lennie azért, hogy jó ragasztó lehessen. Jó mechanikai szilárdságúnak, jó kötőerejűnek kell lennie, ami magában foglalja az elektrosztatikus vonzást, oldhatónak kell maradnia, nem színeződhet el és meghatározott ideig eltarthatónak kell lennie. A zselatin, mint restaurálásban használt ragasztó: követelmények Mechanikai szilárdság Ez a tulajdonság megkívánja, hogy a ragasztó könnyen nedvesítsen és behatoljon a ragasztandó anyag pórusaiba, mielőtt megszilárdulna. Az olyan ragasztónak, amelyik a túl nagy koncentráció miatt túl viszkózus, túl magas a Bloom- szilárdsága vagy túl alacsony hőmérsékleten használják, nem lesz megfelelő a kötése, mert nem nedvesít megfelelően és nem tudja kitölteni a pórusokat. A jó mechanikai szilárdság elérése érdekében ajánlatos relatíve alacsony viszkozitású zselatint választani a következők szerint: • Viszonylag alacsony Bloom-indexű zselatin gél: a kereskedelemben kapható zselatinok Bloom-indexe 50 és 300 között váltakozik. A ragasztóként használható zselatin Bloom-indexe 80-tól 200-ig változik a használattól függően. Ahogyan Brückle és Dambrogio11 említi, egy vastag, tömör papírt elegendő csak egy alacsony viszkozitású (így alacsony Bloom-indexű) zselatin oldattal benedvesíteni, ellenben egy hasonló oldat be is hatol és áttetszővé teszi a vékony, porózus papírt. A vékonyabb papírokhoz egy viszkózusabb (magasabb Bloom-indexű) zselatint lehet használni, hogy meggátoljuk a zselatin behatolását a papírba. Meg kell jegyezni, hogy a túl alacsony Bloom-indexű gél egy gyengébb ragasztóeröt eredményez és a túl magas Bloom-indexű gél kemény és törékeny filmet ad. Az utóbbi viszont magasabb ragasztási képességet eredményez, amely hasznos lehet két rugalmatlan anyag összetapadásához. • Közepesen tömény oldat: A zselatin ragasztót általában 25-55%-os sűrűségűre készítik. Meg kell jegyezni, hogy rossz gyakorlat hígítani a magas Bloom-indexű ragasztót azért, hogy lassítsuk a gélesedést, ez elégtelen kötési tulajdonságot eredményez. A papír enyvezésénél szükséges, hogy a zselatin átitassa a papírt, a zselatin oldatnak hígabbnak kell lennie és 2-6 % zselatint kell tartalmaznia. • A használati hőmérséklet 55 és 70 °C közötti, a zselatin természetétől függően. A magasabb hőmérséklet hőbomlást (hidrolízist) okozhat és a ragasztási tulajdonságok csökkenését eredményezi. • Alacsony hőmérsékleten gélesedő ragasztó (pl. hideg-vizi halakból származó vagy vizahólyag zselatin). Elektrosztatikus vonzást magában foglaló fajlagos kötődés A papír-zselatin interakciójához szükséges, hogy azon a pH értéken, amelyen alkalmazzák, a két anyag ellentétes töltésű legyen, hogy a poláris kötés létrejöhessen. A savas kezelései előállított zselatin izoelektromos pontja12 kb. 7-9, míg a lúgos kezeléssel előállítotté kb. 4,7-5,4. Mivel a papírrostok a teljes pH tartományban negatív töltésűek, a zselatinnak pozitív töltésűnek kell lennie, hogy 19
