Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Válogatás az utóbbi évek magyar papír- és könyvrestaurálási munkáiból - Peller Tamás: Egy savas papírra vízben oldódó festékkel készített karikatúra restaurálása fixálás nélkül
Felmerült az a veszély, hogy a kasírozás során, a megkent műtárgy felragasztásakor, a ragasztó a japánpapíron keresztül átjuthat a padlóig, ami az alátámasztó anyag linóleumhoz való leragadását okozhatja, megakadályozva a száradás után a sérülésmentes felemelést. E folyamat elkerülése érdekében a padlóra, a japánpapír alá, a tárgy méreténél körben 70 milliméterrel nagyobb polietilén fólia került felfeszítésre. Egyenletesen benedvesítve az aljzatot, majd rásimítva a fóliát lehetővé vált, hogy a víz felületi feszültségével a műanyag segédanyag könnyen kifeszüljön. A összeragasztott japánpapír-ívek enyhe, vízzel történt nedvesítése után, a száradás során a hordozó anyag összehúzódott, dobként kifeszülve a fólián és a linóleumon. Több, a papírrestaurálásban használatos kötőanyag is alkalmas papírlapok összekasírozásához, de a nagyméretű plakátok, térképek ragasztóanyaga évszázadok óta a keményítő, ami a későbbiekben többnyire eltávolítható. A restaurátorok ezt az anyagot ragasztóképességének és visszaoldhatóságának módosítására cellulózszármazékokkal (metil-cellulóz, karboximetil-cellulóz nátrium sója) vagy diszperziós műanyagragasztókkal (általában poli(vinil-acetátok) vizes diszperzióival) egyaránt keverik23. Ez utóbbi anyagok a későbbi bonthatóságot kedvezőtlenül befolyásolják. Ma a kasírozáshoz használt ragasztóanyag általában keményítő és metil-cellulóz keveréke 3-4:1 arányban. A karikatúra kasírozásához ragasztókeverék használatára nem volt szükség, a búzakeményítő hozzáadott anyagok nélkül került felhasználásra24. A tapasztalatok szerint a búzakeményítő kötőereje önmagában is elegendő, és későbbi nedvesítés hatására, duzzasztva könnyen leválasztható a felületről. A vizes oldószeres ragasztó használata miatt a vízre oldódó festékek szét- futására lehetett számítani. Mivel a mosás és a savtalanítás során a papírt többször érte már vizes kezelés - és ez nem járt műtárgykárosító hatással -, ezért feltételezhető volt, hogy a festék a ragasztóval való megkenés nedvesítő hatását is elviseli sérülés nélkül. Az ecsettel végzett kenés mechanikai hatása azonban valószínűleg károsította volna a festéket. Számolni kellett még azzal a lehetőséggel is, hogy a kenés során a ragasztó nedvességtartalma átjut a papíron, megáll a tárgy és a munkafelület között és a festék oldódását okozza. A felsoroltak elkerülése érdekében a kenés előtt Bondina szövet25 került a tárgy alá. Ez az anyag nem nyúlik, a levegőt átengedi, felületén nem áll meg a víz. A poliészter háló porózus szerkezete a vizet átengedi, a víz nem a tárgy és a szövet között, hanem egy „réteggel” lejjebb, a munkafelület és a segédanyag között gyűlik össze. A nedvesség nagy mennyiségben nem marad meg a tárgy felületén, így a festéket kevésbé veszélyezteti. A Bondina használatának előnye még, hogy segítségével a megkent, elázott papírt sérülés nélkül fel lehet emelni az asztallapról. A karikatúra kasírozása során az egymásra helyezett rétegek a következő sorrendben váltották egymást: poliészter szövet, híg búzakeményítővel megkent műtárgyszelvény, poliészter szövet. A kifeszített, kissé benedvesített japánpapírra az első, Bondinával alul-felül borított szelvény a ragasztós oldalával lefelé került. A három rétegű „szendvics” felső két rétegét felemelve, alóla az alsó szövetet 5 cm mélyen lehúzva, került visszahajtásra. Az 5 centiméteres műtárgycsík, mivel segédanyag ezen a szakaszon nem volt rajta, letapadhatott az alátámasztó papírra. A három réteg hátulsó felét felemelve, az alsó Bondina lassan kihúzhatóvá vált. Mivel a levegőbe emelt papír biztosan tartható volt a két réteg poliészter között, a karikatúrát anélkül lehetett puha ecsettel felsimítani a japánpapírra, hogy meg kellett volna fogni az átázott papírt. A folyamat elvégzése 172
